4000 évvel ezelőtt is létezett a ma egyik legnépszerűbb étrend
Egy új tanulmány szerint az ókori szírek hasonlóan étkeztek, mint amit ma mediterrán étrendként ismerünk.
Benjamin Fuller, a Leuveni Egyetem régész-kémikusa az Inverse-nek adott interjújában elmondta, hogy a stabil izotóparány-elemzés technikája tette lehetővé annak közvetlen meghatározását, hogy milyen élelmiszercsoportokat fogyasztottak valójában az emberek évezredekkel ezelőtt.
A kutatók ezt a technikát a régészeti izotópmérések nagy adathalmazain alkalmazták a szíriai Tell Tweini településtörténetének vizsgálatára, mely a bronz- és vaskorban ez a hely az Ugariti Királyság egyik legfontosabb kikötője volt.
Az adatkészlet 410 növényi magból, valamint 16 emberi és 210 egyéb állati csontból származó izotópméréseket tartalmazott az i. e. 2600 és 333 közötti időszakból. Az emberek maradványaiban mért viszonylag alacsony nitrogén-15 izotópszintek arra utaltak, hogy időnként húst fogyasztottak. Különösen i. e. 2000 és 1600 között tűnik úgy, hogy étrendjük nagyrészt teljes kiőrlésű gabonafélékből, gyümölcsökből és zöldségekből állt, beleértve a nagy mennyiségű olajbogyó-és szőlőfogyasztást.
„Az emberi étrend viszonylag alacsony állati fehérjetartalmú volt, és úgy tűnik, hasonló ahhoz, amit ma tipikus mediterrán étrendnek tekintünk, amely kenyérből (búza/árpa), olajbogyóból, szőlőből, hüvelyesekből, tejtermékekből és kis mennyiségű húsból áll”
– írja Fuller munkatársaival tanulmányukban.
Bár a növényfogyasztásra való hagyatkozásuk szükségszerűségből alakulhatott ki, felszabadítva állataikat más célokra, a húsok, gyümölcsök, gabonafélék és zöldségek aránya ma is a legegészségesebb választásnak bizonyul, mind a saját jólétünk, mind a környezetünk szempontjából.
A megőrzött magvak magas szén-13 izotópszintje arra utal, hogy Tell Tweini terményeit a lelőhely története során jól gondozták és öntözték. Az állati trágya használata szintén magyarázat lehet a növényekben talált magas nitrogén 15 izotópszintre.
Tell Tweini lakosságának étrendje abban különbözik a mai Földközi-tengeren élő emberekétől, hogy bár a település alig több mint két kilométerre volt a tengerparttól és Tell Tweiniből sokféle halat találtak, a középső bronzkorban az ott élő emberek mégsem fogyasztottak sok tengeri élelmiszert. Más vízfolyásokból sem ettek sokat.
Az ősi társadalom tagjai valószínűleg képesek voltak elegendő élelmet termelni a termésükből, így földjük termékeny volt. Ez összefügg a régió ismert olívaolaj-termelésével.
„A helyszínen végzett ásatások azt mutatják, hogy az olívaolaj előállítása Tell Tweini egyik fő gazdasági tevékenységévé vált, és a vaskorban minden házban megtalálhatóak voltak az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó berendezések”
– magyarázta Fuller és csapata.
Nem sokkal i. e. 1200 után Ugarit összeomlott, a királyság bukásának okát a terméskieséssel, a társadalmi zavargásokkal és az egész régióban tapasztalható éhínséggel magyarázták, Tell Tweini olajtermelésének jelei azonban nem sokkal később ismét felbukkantak, a növényi izotópokban nem volt nyoma stressznek.
A kutatók szerint Tell Tweini lakói nagyon jól kezelték a megnövekedett szárazságot ebben az időszakban, a legtöbb esetben még jobban is, mint más, egykorú településeken.
Az eredmények azt mutatják, hogy a mediterrán jellegű étrend évezredek óta segít fenntartani az emberiséget, amely étrend azonban egy viszonylag stabil éghajlattal rendelkező termékeny környezetben alakult ki.
„Ugarit... a késő bronzkori pusztulást követően elhanyagolható mértékű áttelepülésnek volt tanúja. Annak vizsgálata, hogy a Tell Tweinihez képest a kedvezőtlenebb környezeti feltételek vagy a lakosok alkalmazkodási stratégiáinak hiánya játszott-e döntő szerepet, további vizsgálatot igényel”
– vonta le a következtetést Fuller munkatársaival.
Nyitókép: Shutterstock
