Miért nézünk ki máshogyan a fotókon, mint a tükörben?
Ez a tapasztalat valójában elég gyakori. Miért fordul elő? A válasz egyszerű: a tükrök miatt.
Különbség van a tükörben és a fényképeken látható képünk között. A tükörben látott kép fordított ahhoz a képhez képest, amelyet mások szemtől szemben látnak rólunk. A barátaink ismerik a nem fordított képünket, míg mi a hagyományos tükörben a fordított képünket ismerjük.
Tehát, az egyik ok, amiért nem szeretjük különösebben a magunkról készült fényképeket, az az, hogy ezek a képek az arcunk egy számunkra kevésbé ismerős látványát mutatják. Sőt, kutatók kimutatták, hogy az egyének jobban kedvelik a tükörképüket mutató fényképeket, míg mások ugyanezekről a személyekről készült, „valódi” képüket mutató fényképeket.
Ez a jelenség valószínűleg a puszta kitettségi hatásnak köszönhető, ami azt a következetes megállapítást jelenti, hogy jobban megbarátkozunk és kedvezőbben viszonyulunk olyan dolgokhoz, amelyeket gyakran látunk.
Miért fontos ez? A tükrök és a tükörkép pszichológiájával kapcsolatos kutatások azt találják, hogy sok embernek nem tetszik a tükörképük, és még kevésbé tetszik a nem fordított képük.
Azon túl, hogy nyugtalanító, a tükörkép a javítási tervekhez is adhat lendületet. Sokan azért fontolgatják a plasztikai műtétet, mert küzdenek a tükörben való megjelenésükkel. Az emberek gyakran keresnek esztétikai műtétet az arc aszimmetriájának korrigálására, például ha az egyik szem nagyobb, mint a másik, vagy ha az orr kissé ferde. Ezek az aszimmetriák zavaróak lehetnek a páciens számára, mert úgy gondolják, hogy befolyásolják a mások által róluk alkotott benyomást. De a többi ember a nem fordított képüket látja, nem pedig azt a képet, amellyel a páciens a tükörben szembesül.
Ezt a kérdést tovább bonyolítja, hogy a plasztikai sebészek széles körben használnak arcfotókat a betegek kezeléséhez. Így a páciensek a konzultációk és az eljárások során a saját magukról készült fotókat nézegetik, amelyek a nem megfordított képüket mutatják. Ha a páciensek nem szoktak hozzá, hogy a nem fordított tükörképüket lássák, ez még nehezebbé teheti számukra, hogy elfogadják a kezelés előtti és utáni arcképüket.
Az egyik tanulmány szerint a résztvevők szignifikánsan jobb eredményeket értek el a FACE-Q Age Appraisal és a megjelenéssel kapcsolatos pszichoszociális stressz skálákon, amikor egy standard tükörbe néztek, mint egy nem megfordítható tükörbe (NRM). Ezenkívül a legtöbben arról számoltak be, hogy az NRM-ben kevésbé szimmetrikusnak és kiegyensúlyozatlannak tűnt az arcuk. Összességében 83 százalékuk számolt be arról, hogy minőségi különbséget látott a megjelenésében, és 30 százalékuk válaszolta azt, hogy az NRM-ben való nézelődés megváltoztatta az arc esztétikai céljait.
Így a nem megfordított tükrök áthidalhatják a páciens megfordított tükörképének ismertségét és a kevésbé ismert, nem megfordított, valódi képét. Hasznos orvos-páciens kommunikációs eszköz lehet az arcesztétikai eljárásokkal kapcsolatos célok és elvárások megbeszélésekor.
Ha nyugtalanítónak találjuk a magunkról készült fényképek nézegetését, vagy kozmetikai arcplasztikai műtétet fontolgatunk, hasznos lehet a nem megfordított képével való megismerkedés.
Használjuk ki a puszta kitettség hatását. Egy inger ismételt expozíciója elősegíti a tetszést, így kiaknázhatjuk a puszta expozíció hatását, hogy növeljük a saját fotóink tetszését. A kutatások azt is mutatják, hogy a rövidebb ideig tartó expozíciók hatékonyabban növelik a tetszést, mint a hosszabb ideig tartó expozíciók.
Használhatunk egy fényképet háttérfotóként a mobiltelefonunkon, vagy gyorsan végigpásztázhatjuk a saját magunkról készült fényképeket, ami ismételt rövid expozíciókat biztosíthat, és növelheti a fényképek iránti tetszésünket.
Nyitókép: Shutterstock
