Kamaszlány fejhallgatóval tabletezik, míg az anyja a háttérben magyaráz neki

Nem figyel rád a kamasz gyereked? Nem feltétlenül az ő hibája

A kamaszok agyával kapcsolatos új kutatások azt sugallják, hogy bizonyos hangokra adott reakcióink idővel természetesen megváltoznak, így anyáink hangját kevésbé érezzük értékesnek.

A gyerekek agyának szkennelésekor a 12 éves és annál fiatalabbak robbanásszerű idegi reakciót mutattak az anyjuk hangjára, aktiválva az agyban a jutalomközpontokat és az érzelemfeldolgozó központokat.

Ám valamikor a gyerekek 13. születésnapja körül változás következik be.

Az anya hangja már nem váltja ki ugyanazt a neurológiai reakciót. Ehelyett a tinédzserek agya, nemtől függetlenül, úgy tűnik, hogy általában minden hangra érzékenyebben reagál, legyen az új vagy emlékezetes, olvasható a ScienceAlert cikkében.

A változások annyira nyilvánvalóak, hogy a kutatók képesek voltak megtippelni egy gyermek korát pusztán az alapján, hogy az agya hogyan reagál az anyja hangjára.

„Ahogy egy csecsemő tudja, hogy ráhangolódik az anyja hangjára, úgy egy kamasz tudja, hogy ráhangolódik az új hangokra”

– magyarázza Daniel Abrams, a Stanford Egyetem pszichiátere.

Tinédzserként nem tudod, hogy ezt csinálod. Egyszerűen csak önmagad vagy: Megvannak a barátaid és az új társaid, és velük akarsz időt tölteni. Az elméd egyre érzékenyebb és vonzódik ezekhez az ismeretlen hangokhoz.”

A kutatók azt gyanítják, hogy ez a tinédzserek agyának a szociális készségek fejlődésének a jele. Más szóval, egy kamasz nem szándékosan zárkózik el a családjától, az agya egyszerűen csak egészséges módon érik.

Számos bizonyíték igazolja, hogy a kisgyermekek esetében az anya hangja fontos szerepet játszik az egészségükben és fejlődésükben, hatással van a stressz-szintjükre, a szociális kötődésükre, a táplálkozási készségeikre és a beszédfeldolgozásukra.

Így logikus, hogy a gyermek agya különösen jól hangolódik a szülő hangjára. Azonban eljön az a pont, amikor az anyán kívül más emberekre való odafigyelés előnyösebb.


„Amikor a tizenévesek látszólag lázadnak azzal, hogy nem hallgatnak a szüleikre, az azért van, mert úgy vannak bekábelezve, hogy jobban figyeljenek az otthonon kívüli hangokra”

– mondja Vinod Menon, a Stanford Egyetem idegtudósa.

Az eredmények ugyanannak a kutatócsoportnak a 2016-ban közzétett fMRI-eredményeire épülnek, amelyek szerint a 12 év alatti gyermekeknél olyan agyi áramkörök mutatkoznak, amelyeket szelektíven foglalkoztat az anya hangja.

Amikor azonban a vizsgálatot kiterjesztették huszonkét 13 és 16,5 év közötti tinédzserre, az anya hangja nem egészen ugyanezt a hatást váltotta ki. Ehelyett a tinédzserek által hallott összes hang aktiválta a hallásfeldolgozással, a kiemelkedő információk kiválasztásával és a szociális emlékek kialakításával kapcsolatos neurális áramköröket.

Amikor az anyjuk hangját hallották, amint három értelmetlen szót mond, szemben egy idegen hangjával, aki ugyanezt mondta, a résztvevők agyi szkennelései valójában kevesebb aktivációt mutattak az agy jutalmazási központjaiban.

Ugyanez igaz volt a ventromedialis prefrontális kéregre is, amely az agynak az a része, amely segít meghatározni, hogy melyik szociális információ a legértékesebb.

A kutatók remélik, hogy megvizsgálhatják, hogy ezek az agyi áramkörök hogyan különböznek a neurológiai betegségekben szenvedőknél. A kisebb gyermekek körében például a stanfordi kutatók azt találták, hogy az autisták nem mutatnak olyan erős reakciót az anyjuk hangjára. Ha többet tudunk a mögöttes neurobiológiai mechanizmusokról, az segíthet megérteni, hogyan zajlik a szociális fejlődés.

A mostani tanulmány eredményei az elsők, amelyek arra utalnak, hogy ahogy öregszünk, a hallásunk kevésbé az édesanyánkra, és inkább a legkülönfélébb emberek hangjára összpontosul.

Az elképzelést más viselkedési és idegi vizsgálatok is alátámasztják, amelyek szintén arra utalnak, hogy a serdülőkori agy jutalomközpontjait általában véve az újdonságokra való fokozott érzékenység jellemzi. Ezek a változások az egészséges szociális fejlődés kulcsfontosságú részei lehetnek, lehetővé téve a tinédzserek számára, hogy jobban megértsék mások perspektíváját és szándékait.

„Egy gyermek egy bizonyos ponton függetlenné válik, és ezt egy mögöttes biológiai jelnek kell előidéznie. Ezt fedeztük fel: ez egy olyan jel, amely segíti a tizenéveseket abban, hogy kapcsolatba lépjenek a világgal, és olyan kapcsolatokat alakítsanak ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a családjukon kívül is szociálisan ügyesek legyenek”

– fggalmazott Menon.

Nyitókép: Shutterstock / George Rudy