Ezért kiabálunk, ha idegesek vagyunk
Ha kalapáccsal megütjük a hüvelykujjunkat, nagy valószínűséggel felkiáltunk vagy hosszan jajgatunk. Ez a természetes reakciónk, amikor megijedünk vagy izgatottak vagyunk. Persze, nemcsak ilyen esetekben kiabálunk, a kiabálás jóval gyakoribb jele az agressziónak. A hangunk felemelése stresszt és feszültséget okoz, amely gyakran veszekedésbe torkollik. Minél hangosabban kiabálunk, annál nagyobb a düh intenzitása, amely gyorsan fizikai konfrontációkhoz vezethet.
A hangunkkal közvetített érzés nagyobb hatást gyakorol, és hosszabb ideig emlékszünk rá, mint a ténylegesen kimondott szavakra. Ezért van az, hogy nem mindig tudjuk felidézni az elhangzott szavakat egy veszekedés után, de tisztán emlékszünk arra, hogyan éreztük magunkat közben. A hangszín (a hangmagassága, a hangereje és a tisztasága) együttesen támpontokat ad a hallgatónak az üzenet értelmezésének módjáról, a hangulatunkat is közvetítve ezzel.
Vigyáznunk kell, nehogy azt feltételezzük, hogy csak azért, mert valaki kiabál, helyesen értelmezzük ezt a jelet. Meg kell vizsgálnunk az egész jelcsoportot, hogy lássuk, azok összhangban vannak-e a saját értelmezésünkkel (például nem mindegy, hogy a kiabáló személy mondjuk hallássérült vagy zajos környezetben van éppen).
A kiabálás vagy a hangunk felemelése egy módszer lehet a helyzet ellenőrzésére és egy másik személy uralására. Hangosak vagyunk, hogy a másik személyt engedelmességre és arra kényszerítsük, hogy meghallgassa a mondanivalónkat. Ezzel viszont azt üzenjük nekik, hogy úgy tegyenek, ahogyan mi szeretnénk, különben büntető következményekkel kell szembenéznie.
Hallgatás azonban ritkán fordul elő engedelmes vagy alárendelt állapotban. A „hallgató" fél inkább megvárja, hogy a másik szünetet tartson a beszédében, hogy a szóbeli támadás ellen cáfolattal védekezzen. Sokak számára a kiabálás igazolja az erőszak alkalmazását, így a verbális támadásra fizikai erővel válaszolnak, hogy megelőzzék a másik személy fenyegető magatartását. Ezért fontos, hogy hangunkat olyan hangerőre vagy hangnemre szabályozzuk, amely nem utal agresszív viselkedésre vagy erőfölényre a másik személy felett.
