Ó, középső gyerekek! Se nem a legidősebbek, se nem a legfiatalabbak, csak középen a kettő között állnak, ami már kapásból nem teszi könnyűvé a helyzetüket. Erre pedig csak rátesz, ha a szülők nem a megfelelő mondatokat mondják nekik. Mutatjuk, melyek ezek.
A PureWow magazinja beszélgetett Mary Ann Little klinikai pszichológussal a középső gyerekek tipikus családi dinamikájáról és viselkedési eredményeiről.
Dr. Little megerősítette, hogy mind az elmélet, mind a kutatás azt mutatja, hogy a gyerekekre (jó és rossz értelemben egyaránt) hatással vannak azok a szülők, akik a születési sorrend alapján másként bánnak velük.
„A középső szülöttek, mint csoport, hajlamosak a függetlenségre”
– mondta Dr. Little.
„Ők gyakran családi béketeremtők, akik közvetítik a konfliktusokat, keresik a családon kívüli kapcsolatokat, és könnyedek. De lehetnek féltékenyek, versengők, lázadók, bizonytalanok és manipulatívak is”.
De hogyan ne nehezítsük meg a már amúgy is hátránnyal induló középső gyerekek sorsát? Íme, három mondat, amit soha ne mondjunk nekik!
1. „Viselkedj úgy, mint a testvéred!”
A gond ezzel:
Amikor a szülők az idősebb testvérek teljesítményére vagy viselkedésére hivatkoznak, azt kockáztatják, hogy az idősebb testvér beárnyékolja a középső gyermek fejlődését.
Fontos megértenünk, hogy gyermekeink bármennyire is hasonlítanak egymásra, nem egyformák. Így tehát az az elvárás, hogy az egyik gyermekünk pontosan olyan legyen, mint a másik, problémás lehet, különösen egy középső gyerek esetében.
„Ezzel azt érhetjük el, hogy a középső gyerek jelentéktelennek érezze magát”
– mondja Dr Little.
„Hiszen nem tud megfelelni a testvérek által felállított mércének. Az alulértékeltség érzése aláássa az egészséges énkép kialakulását. Mivel a gyermek önkoncepciója alapvető fontosságú az általános érzelmi egészség szempontjából, a megfelelő bátorítás és a teljesítményeik következetes elismerése kulcsfontosságú.”
2. „Ne haragudj / ne legyél féltékeny a testvéredre!”
A gond ezzel:
A szülők azt kockáztatják, hogy figyelmen kívül hagyják középső gyermekük érzéseit, ezzel a föld alá taszítják őket, és veszélyeztetik az egészséges fejlődést.
Való igaz, a középső gyermekek hajlamosak az irigységre, és gyakran versengenek a testvéreikkel. Nem jó érzés másodiknak lenni, és mégis a középső gyerekek mindig másodikok. Túl idősek ahhoz, hogy a kisgyerekekkel játsszanak, de túl kicsik ahhoz, hogy a nagyokkal. Dr. Little szerint a középső testvérek gyakran élik meg a kisebbrendűség vagy az elégtelenség érzését.
És bár lehet, hogy butaságnak tartod, hogy a 6 éves gyereked sír, mert a 9 éves húgod pizsama partira megy, próbáld meg nem elfelejteni, hogy az érzéseik valósak és fejlődésüknek megfelelőek.
„Ha a gyerekek büntetést kapnak az érzéseikért, az megtagadja tőlük az érzelmi tapasztalataik igazságát. Ha megfosztják őket a vágyott figyelemtől, az csapás, és a középsőket sem szabad megfosztani az érzéseikről”
– magyarázza Dr. Little.
3. „Nézd meg a testvéredet!”
A gond ezzel:
Amikor a szülők a középső gyermek eredményeivel összefüggésben utalnak arra, hogy az idősebb testvér mire képes, a szülők azt kockáztatják, hogy szükségtelenül felhívják a figyelmet az idősebb testvér teljesítményére, ezzel összehasonlítást sugallnak, és aláássák a középső gyermek önképét és önbizalmát.
Minden gyermekünk megérdemli a dicséretet az eredményeiért, legyen szó akár a számunkra legapróbbnak tűnő sikerekről is. Azonban Dr. Little figyelmeztet, hogy az egyik gyermek túlzott dicsérete a másik felett megzavarhatja az érzelmi biztonságot:
„A gyerekeknek tudniuk kell, hogy fontosak és sikeresek a saját jogukon, és az idősebb testvérrel való összehasonlítás megzavarhatja ezt a folyamatot. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy életkoruktól és életszakaszuktól függően különböző elvárások és követelmények vannak, amelyek megfelelnek az egyes gyerekek valóságának”.
