3 szívszorító lecke, amit minden szülőnek meg kell tanulni
Azt mondják, hogy szülőnek lenni a világ legjobb élménye. Azonban ez a szerep óriási felelősséggel jár és a hosszú út során számtalan buktatóval, amikből rengeteget tanulhatunk.
Az egész élet egy hosszú tanulási folyamat. Folyamatosan változunk és fejlődünk, új dolgokat tanulunk meg. A szülőség is egy ilyen, soha el nem múló szerep, amiben új kihívásokkal küzdünk meg és rengeteget tanulunk magunkról és gyermekeinkről.
Lássuk mi az a három lecke, amit minden szülő megtanul gyereknevelés közben.
Ne tegyél meg mindent helyette
Az iskolai feladatok közül számtalan számunkra sokkal egyszerűbben elvégezhető, mint gyerekeinknek. Azonban nem oldhatunk meg mindig mindent helyettük mi, mert ez a későbbiekben csúnyán visszaüthet.
Ha mi végezzük el a feladataikat már iskolás koruktól fogva, akkor önállótlanságra neveljük. Ezek a segítségek kudarcokhoz, fájdalomhoz és frusztráltsághoz vezethetnek, amit megelőzhetünk azzal, hogy nem oldunk meg minden feladatot gyermekünk helyett.
Hagynunk kell, hogy saját maguk sajátítsák el az életkészségeiket. Ehhez szülői visszafogottság szüksége, ami rengeteg időt és türelmet kíván.
Nem lehetsz vele éjjel-nappal
Ez jelenti talán a legnagyobb kihívást, ugyanis abban kell bíznod, hogy kellően felkészítetted gyerekeidet arra, hogy jó és biztonságos döntéseket hozzanak, amikor nem vagy velük.
A döntéshozatali készségeik fejlesztését már kis területeken történő nyomással elkezdhetjük. Például ruhaválasztás, ételválasztás, időgazdálkodás. Ez lehetővé teszi számukra, hogy önállón kezeljék a döntéseik következményeit, ami segít nekik az önállóságra hangolódni.
El kell engedned
Talán ez az egyik legnehezebb szülői feladat, ami senkit sem kerül el – az elengedés. Szépen lassan kezdenek önállósodni, már nem kérik mindenhez a segítségünket és ők is felnőttes dolgokat csinálnak. Autót vezetnek, elballagnak, szórakozni járnak. Mindezt nélkülünk, ami így van rendjén. Számunkra mégis felfoghatatlanná válik, hogy az egykor még a járáshoz is a segítségünket kérő csöppségek, hogyan tudnak „elhagyni” minket.
Fontos azonban ilyenkor emlékeznünk arra, hogy mi is ezt tettük szüleinkkel, mert ez az élet rendje. A gyerekek kirepülnek a fészekből és saját életet kezdenek. De ez nem azt jelenti, hogy mi már nem leszünk az életük része. Azok leszünk, csak egy teljesen más szerepben.
Nyitókép: Shutterstock
