Hogyan szeressünk bele a munkánkba újra?
Talán a legtöbben emlékszünk arra a pillanatra, amikor jelentkeztünk a munkahelyünkre, és jó esetben izgatottak voltunk, hogy valami újba kezdhetünk. Aztán teltek-múltak a hetek, a munka felgyülemlett, az újdonság varázsa elszállt, és a kollégákról is kiderült, hogy nem mindig könnyű kijönni velük. Mi pedig egyre jobban kezdtük elfelejteni, hogy mi hozott minket egyáltalán ebbe a munkába. Aggodalomra azonban semmi ok, van rá mód, hogy visszanyerjük a lendületünket. Mutatjuk, hogyan!
1. Mik a kiváltó okok?
Kezdjük azzal, hogy felidézzük, miért is érdekelt minket ez a munka egyáltalán. Emlékszünk arra, hogy mikor mentünk utoljára izgatottan dolgozni? Egy bizonyos projekt miatt? Vagy a kollégák miatt? Aztán gondolkozzunk el azon, mikor aludt ki a szikra. Megváltozott a munka? Elmentek az általunk kedvelt munkatársak? Ha az a dolog, ami lenyűgözött minket kezdetben, már nem létezik, vagy a mézeshetek elmúltak, próbáljuk megkeresni, hogy van-e mód a javításra.
2. Ötleteljünk a megoldáson
Attól függően, hogy mit szeretünk és mi a probléma, több megoldás is segíthet, vagy néha egyszerre több megoldásra is szükség van.
Ha magával a munkával kapcsolatos problémáink támadtak, találjunk ki lehetséges terveket ezek javítására és/vagy dolgozzunk együtt a kollégákkal ezek megértése érdekében. Ha a munka nem olyan, mint amilyennek gondoltuk, például azt hittük, hogy egy olyan vállalathoz csatlakozunk, amelyik értékeli a magas minőséget, de nem így van, kérjük meg, hogy részt vehessünk bármilyen minőségbiztosítási vagy fejlesztési projektben.
A legjobb módja annak, hogy javítsunk valamin, amit nem szeretünk a munkánkban, nem az, hogy elkerüljük azt, hanem hogy részt vegyünk benne, és kitaláljuk, hogyan javítsunk rajta. Ha túl sok a munka, találjunk módot a feladatok automatizálására vagy készítsünk üzleti terveket arra, hogy felvegyenek még egy-két munkatársat, még ha csak ideiglenes vagy szerződéses kollégák lesznek, hogy segítsenek a munkásabb időszakokban.
Ha úgy érezzük, hogy a munka monotonná vált, vagy már nem érezzük benne a kihívást, találjunk egy szenvedélyes projektet. Ez nem azt jelenti, hogy életünk szenvedélyét kell azonnal megkeresnünk, de lehet valami, amiben találunk némi újdonságot, és nem csak olyat, ami lemerít.
Ha szeretünk új ötleteken gondolkodni, olvassunk a szakterületünkön kívül eső cikkeket, vagy találkozzunk valakivel a közeli kollégáinkon kívül, hogy ötleteljünk, hogyan lehetne megkönnyíteni a munkát vagy egy új kezdeményezést megvalósítani.
Ha nincs lehetőségünk arra, hogy egy teljesen új szenvedélyes projektbe kezdhessünk, akkor is vannak módok arra, hogy a munkánkat úgy alakítsuk át, hogy jobban megfeleljen a stílusunknak. Ezt az alábbi módokon tehetjük meg:
- keressünk olyan eszközöket és/vagy embereket, akik segítik a munkánkat
- növeljük az értelmes munkára fordított időt, és/vagy szabjunk határokat a számunkra demotiváló munka körül. Ha például tudjuk, hogy reggel jobban megy a munka, akkor már korán végezzük el az összes olyan feladatot, amitől rettegünk, hogy gyorsabban túl legyünk rajtuk, és ne legyenek útban. Délutánra aztán újra energiát meríthetünk azokból a feladatokból, amelyeket élvezünk.
Végül pedig, fontos a munkahelyi barátok megtalálása, mert az még a legunalmasabb munkát is szórakoztatóvá teheti. Építsük újra a kapcsolatokat, mivel hasznos, ha olyan embereket találunk, akik segíthetnek a munkánkban és a folyamat újratervezésében. Emellett a nagyobb jó közérzethez kulcsfontosságú, ha van egy kolléga, aki támaszunk lehet.
A munkahelynek olyan helynek kell lennie, ahol úgy érezzük, hogy kihívást jelent a kompetenciánk fejlesztése, ahol bajtársiasságot építhetünk, és ahol úgy érezzük, hogy van olyan álláspontunk, amelyet meghallgatnak. Ha ez a három dolog megvan, akkor elégedettséget, ha nem is szenvedélyt találhatunk a karrierünkben.
Nyitókép: Shutterstock
