Új trend hódít a munkahelyeken, de tényleg jó az egészségünknek?

Egyszerűen fogalmazva, a csendes kilépés arról szól, hogy a munka során a lehető legkevesebbet végezze el az illető, és csak azt tegye meg, amit elvárnak tőle, anélkül, hogy felmondana. Ez azt jelentheti, hogy minden nap időben befejezzük a munkát, mindig kihasználjuk az ebédszünetet, vagy elutasítjuk azokat a projekteket, amelyek kívül esnek a munkaköri leírásunkon, derül ki a Healthline cikkéből.

Egyesek ezt az úgynevezett hustle-kultúra ellenszerének tekintik, ami alapvetően egy olyan koncepciót jelöl, melynek középpontjában a munka áll és az az üzenet, hogy fáradhatatlanul, gyakran a kiégésig dolgoznunk kell céljaink eléréséért.

Koncepciója szerint a csendes kilépés jó megoldásnak tűnhet azok számára, akik stresszesnek vagy motiválatlannak érzik magukat a munkahelyükön, mivel ez lehetővé teszi, hogy jobb egyensúlyt teremtsenek a munka és a magánélet között. Mióta beszédtémává vált a közösségi oldalakon, például a LinkedIn-en és a TikTok-on, az egészségünk és jóllétünk megváltójaként üdvözlik a csendes kilépést, de vajon a szakértők is egyetértenek a jelenséggel?

Csendes kilépés és egészség

Lee Chambers pszichológus és jólléti tanácsadó szerint a csendes kilépés gyakran olyan megküzdési mechanizmus, amelyet a kiégés és a krónikus túlhajszoltság valószínűségének kezelésére használnak.

„Akkor is megnyilvánulhat, ha egy szerepkörben végzett jelentős erőfeszítést nem értékelnek és nem becsülik meg, és az elismerés hiánya a munkavállaló viselkedését a szerepétől való elszakadás irányába tolja el”

– mondja a szakember.

Chambers úgy véli, hogy a csendes kilépés számos szempontból előnyös lehet, különösen a határok megvalósításához szükséges önbizalom szempontjából.

Mivel viszonylag új fogalomról van szó, még nincs a témában konkrét kutatás, Chambers szerint azonban egyértelmű kutatási eredmények utalnak arra, hogy a határok kijelölése hatékony módja a jóllét fokozásának és a kiégés elleni védelemnek. Ezt példázandó, egy 2021-es tanulmányt idéz, amely azt vizsgálja, hogy az egészségügyi dolgozók hogyan tudták kezelni a kiégést a COVID-19 járvány idején a munka és a nem munka közötti határok bevezetésével.

„A csendes kilépés javíthatja a határok kijelölését, valamint segíthet az embereknek eltávolodni a mérgező termelékenységtől. Képessé teheti őket arra, hogy átvegyék az irányítást a pihenési és növekedési idejük felett, és teret teremthet a gondolkodásra arról, hogy hogyan tudják a jóllétet beágyazni az életükbe”

– jegyzi meg Chambers.

Tania Taylor pszichoterapeuta és szerző egyetért a fent említettekkel. Ami a mentális egészséget illeti, szerinte a csendes kilépés biztosíthatja, hogy az otthoni és a munkahelyi életünk ne olvadjon egybe, miközben annak elismerése, hogy többek vagyunk, mint munkahelyi pozíciónk, erőt adhat.

Ráadásul a csendes kilépés több időt hagyhat olyan tevékenységekre, amelyek feltöltenek, például a társas kapcsolatokra.

„A barátokkal és a családdal pozitívan eltöltött minőségi idő kulcsfontosságú összetevője a mentális jóllétünk javításának”

– mutat rá Taylor.

Ironikus módon szerinte a csendes kilépés valójában a termelékenységünket is javíthatja.

„Ha biztosítjuk a számunkra kijelölt szüneteket, az javíthatja a termelékenységet és a motivációt munka közben. Emellett az, hogy több órára kikapcsolunk a munkából, lehetőséget ad az agyunknak arra, hogy feldolgozza a nap eseményeit, és segíthet a problémamegoldásban különböző perspektívákból”

– jegyzi meg.

A csendes kilépés hátrányai

Bár a csendes kilépés elháríthatja a stressz rossz hatásait, nem veszélytelen. Megvan rá az esély, hogy a felettesek és a kollégák észreveszik, hogy már nem teszünk erőfeszítést, ami viszont veszélybe sodorhatja a pozíciónkat, vagy eleshetünk a fejlődési lehetőségektől.

Chambers hozzáteszi, hogy a csendes kilépés a személyes kiteljesedés érzésére is káros hatással lehet.

„A csendes kilépés valószínűleg csökkentené az elkötelezettség, a cél és az elégedettség érzését, amelyek a mentális és fizikai jólétünk tényezői. Megvan a lehetősége annak, hogy a munkavállalók úgy érezzék, hogy a szerepük értelmetlen, értelmetlen és unalmas.”

Taylor egyetért ezzel.

„Tanulmányok azt mutatják, hogy a kevésbé motivált és kevésbé elkötelezett munkavégzés magasabb szintű depressziót eredményezhet a munkavállalók körében”

– mutat rá.

Szerinte a csendes kilépés egészsége és jólléte szempontjából az egyénen múlik. Például azok a munkavállalók, akik szeretnek mindent felülmúlni, vagy úgy gondolják, hogy bűntudatuk lenne, ha nem próbálnák meg a legjobbat kihozni magukból, talán nem járnak olyan jól. Hasonló a helyzet azok esetében, akik még mindig érdekeltek abban, hogy előrébb lépjenek a karrierjükben.

Hogyan lehet sikeres a csendes kilépés?

Ha a csendes kilépésen gondolkodunk, bölcs dolog, ha először mérlegeljük az előnyöket és a hátrányokat. Taylor azt tanácsolja, tegyünk fel magunknak néhány kemény kérdést, például azt, hogy milyen hatással lehet ez a jövőbeli karrierünkre, és mennyire éreznénk magunkat kiteljesedettnek, ha a minimumot csinálnánk.

A következő napirendi pont a határok kijelölésének megtanulása, és megismerkedés azzal a szóval, amellyel oly sokan küszködünk a munkahelyünkön: Nem.

„Miután hosszabb időn keresztül túllépted a szerepeddel kapcsolatos elvárásokat, nem mindig lesz könnyű változtatni, hogy megfelelj a magad számára felállított új határoknak. Ha például azt az elvárást fogalmaztad meg, hogy éjjel-nappal készenlétben legyél, mindenképpen érdemes jó és világos kommunikációt folytatnod a főnököddel arról, hogy a munka és a magánélet közötti hatékonyabb egyensúlyt kívánod megvalósítani”

– figyelmeztet Taylor.

Az ehhez hasonló beszélgetések nehéznek bizonyulhatnak a konfrontációtól ódzkodók számára. Taylor azt javasolja, hogy röviden és tömören magyarázzuk el, hogy ez milyen negatív hatással van a családi életünkre, és hogy ez milyen negatív hatással lehet viszont a munkahelyi termelékenységünkre.

Ha bármilyen okból kifolyólag úgy érezzük, hogy a munkahelyünkön nem teljesedünk ki, Taylor úgy véli, hogy az úgynevezett job crafting hatékonyabb megoldást jelenthet.

„A job crafting egy viszonylag új jelenség, amikor a munkavállalók megpróbálják úgy alakítani a szerepüket, hogy az megfeleljen annak, ami a legfontosabb számukra. Egy kézbesítő sofőr például vállalhatja, hogy nemcsak csomagokat szállít ki, hanem a körútjain kapcsolatokat is épít, hogy növelje a munkával való elégedettségét”

– magyarázza.

Egy dolog nyilvánvaló: a járvány utáni munkamódszer megváltozott, és a prioritások eltolódtak. Tehát a csendes felmondás hatékony módja a könyörtelen teljesítménykényszer és az ezzel járó stressz kezelésének?

Úgy tűnik, ez egyelőre nem eldöntött kérdés. Egyfelől megadhatja a szükséges mentális szünetet, másfelől azonban negatív hatással lehet a munkahelyi elégedettségre és arra, hogy a főnökök és a kollégák hogyan tekintenek ránk.
Ahogyan valószínűleg mi sem adnánk be a felmondásunkat hirtelen ötlettől vezérelve, úgy a csendes kilépés sem olyan döntés, amelyet könnyelműen kellene meghozni.

Nyitókép: Shutterstock