A munkahelyi e-mailek otthoni olvasása árthat, miért csináljuk mégis?
A nagyobb rugalmasság abban, hogy mikor és hol lehet dolgozni... kétélű kard lehet. Miközben szabadságot biztosíthat az embereknek, hogy az igényeiknek megfelelő [munkastílust] alakítsanak ki, megkönnyítheti a munka behatolását a munkán kívüli területekre, ami negatív következményekkel járhat a munkavállalók és családjuk jólétére nézve – erre a következtetésre jutottak egy, a koronavírus-világjárvány előtt néhány évvel közzétett tanulmány szerzői.
Nem ez a tanulmány volt az első. Az elmúlt két évtizedből és még korábban számos más tanulmány is hasonló bizonyítékokat és egyértelmű következtetéseket hozott: a munkaidő utáni üzenetellenőrzés és egyéb munka összefüggésbe hozható a kimerültséggel, a stresszel, a hiányzó munkával, valamint a munkával és az élettel való elégedetlenséggel.
Ennek ellenére sokan még mindig munkaidőn kívül ellenőrizzük az e-maileket: Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az amerikai munkavállalók 76%-a munkaidőn kívül is ellenőrzi a munkahelyi e-mailjeit. Úgy tűnik, hogy sokféle munka esetében a 9-5 órán kívüli e-mailben vagy sms-ben történő kommunikáció a norma. Emellett sok vezető még mindig folytatja a kapcsolattartást a csapattagokkal munkaidőn kívül. Hogy miért?
1. Kényelem
Az egyik ok, amiért a munka ellenőrzésének rossz szokása továbbra is fennáll, a kényelem lehet. A technológia lehetővé teszi az e-mailhez és más eszközökhöz való könnyű hozzáférést bármikor és bárhol. Sok munkahelyen a vezetők és csapataik kihasználják ezt a technológiát, és kiterjesztették az elvárásokat arra vonatkozóan, hogy mikor kell elvégezni a munkát. A világjárvány idején pedig sok munkáltató mindent megtett azért, hogy még több munkavállaló számára biztosítsa a távmunka technológiáját. A kényelem önmagában – függetlenül a távoli hozzáférés előnyeitől vagy költségeitől – valószínűleg az egyik fő oka annak, hogy a munkaidő utáni e-mail mindenütt jelen van.
2. Normák és elvárások
Sok amerikai munkahelyen kifejezett vagy kimondatlan elvárás lehet, hogy a munkavállalók bármikor elérhetőek legyenek a munkaügyek intézésére. A munkavállalók ezt az elvárást érezhetik a vezetőjük részéről, vagy érezhetik a munkatársaik részéről. Ezt az elvárást erősíti, ha azok kapnak előléptetést (és magasabb fizetést), akik hajlandóak életük nem munkahelyi területeit is a karrierjüknek alárendelni. Még ha ez a minta nem is szándékos, a főnökök azt hihetik, hogy azok, akik munkaidőn túl válaszolnak az e-mailekre, elkötelezettebbek és motiváltabbak.
3. A tudomány rossz fordítása
Az elmúlt évtizedben a távmunka, az otthoni és a rugalmas munkavégzés előnyeit ünnepelték. Vezetők és tanácsadók dicsérték a munka és a munkaidőn kívüli élet integrációjának előnyeit és a régi, kilenctől ötig tartó munkarend halálát. Különösen a világjárvány idején a munkavállalók új irányelveket és eszközöket kértek, a munkáltatók pedig új felszereléseket vezettek be a távmunka lehetővé tételére.
Ezekből a vitákból szinte teljesen kimaradtak a rugalmasság lehetséges hátrányai. Ha a vezetők ezeket az állításokat a tudományos eredmények alapján értékelnék, és ha a tudósok vagy újságírók jobban le tudnák fordítani a tudományos eredményeket a munkahelyen való alkalmazásra, akkor az e-mail szabályzatok és az elvárások talán másképp alakulnának.
Jön a változás
Amíg a hozzáférés kényelmes, a vezetők elvárják, hogy a munkavállalók mindig elérhetőek legyenek, és a tudományt rosszul fordítják le a munkahelyi kontextusra, addig az üzenetek munkaidő utáni ellenőrzése valószínűleg folytatódni fog. De e feltételek közül néhány már most is változhat.
A tudományról szóló viták már a tudományos folyóiratokon kívülre is eljutnak (pl. ez a vita az e-mail szokásokról és a távmunka hátrányainak listája). A munkavállalók egyre inkább olyan munkakörülményeket keresnek, amelyek előnyben részesítik preferenciáikat és egészségüket. Az Egyesült Királyságban még a munkaidő utáni munkahelyi e-mailek betiltását is fontolgatják.
Több mint 20 évnyi alapos kutatás után a munkaidőn túli munkahelyi üzenetek negatív következményei talán végre befolyásolják a munkaszokásainkat.
Nyitókép: Shutterstock
