4 ok, hogy miért taszítja a ragaszkodás a párodat

Egy, az Evolutionary Psychology című szaklapban megjelent tanulmány szerint a két fő nehézség a párkapcsolatban a ragaszkodás és a személyes tér hiánya.

Legtöbbünk volt már bűnös ebben, különösen egy új kapcsolatban. Könnyű belefeledkezni az izgalomba, és minden pillanatot a partnerünkkel akarunk tölteni. De a valóság az, hogy a túl sok az túl sok.

Ahogy a kapcsolat előrehalad, ez a ragaszkodás még inkább éket verhet a párok közé, és fennáll a veszélye, hogy tönkreteszi a kapcsolatot.

Íme, miért is jelent ez hatalmas problémát:

1. Nem adunk neki esélyt arra, hogy hiányozni fogunk a másiknak

Kicsit talán közhelyes? Határozottan, de igaz. Ha minden adandó alkalommal a másik mellett akarunk lenni, akkor nem sok időt hagyunk neki arra, hogy hiányolja a jelenlétünket. Ebben a helyzetben megtörténhet, hogy tulajdonképpen összeolvadunk a másikkal, és végül már nem fogjuk tudni megkülönböztetni, hogy mit szeretünk és mit nem, hiszen két egyén helyett egy emberré váltunk.

Ha javítani akarunk a kapcsolatunkon, adjunk egy kis teret. Lépjünk hátrébb, és töltsünk időt a barátainkkal és a családunkkal. Hagyjunk időt arra, hogy hiányozzunk egymásnak a partnerünkkel.

2. Korlátozottnak érzi magát a másik

Amikor elvárjuk a partnerünktől, hogy a szabadideje nagy részét velünk töltse, valójában megfosztjuk őt minden más dologtól, amit szívesen csinálna. Helytelen azt feltételezni, hogy a partnerünk mindig csak velünk akar majd időt tölteni. Már a megismerkedésünk előtt is volt rajtunk kívüli élete, és most is van.

Nem fogják feladni azokat a dolgokat, amiket ismernek és szeretnek, és ezt ne is várjuk el tőlük. Elmenni és közös tevékenységeket végezni nagyszerű dolog, de nem akkor, ha ez mindig így van. Ahhoz, hogy a kapcsolatunk működjön, abba kell hagynunk, hogy megfojtjuk őt. Lesznek olyan időszakok, amikor egyedül akarnak majd találkozni a barátaikkal, vagy egyedül akarnak majd sétálni. Hagyjuk, hogy ezt megtehessék anélkül, hogy bűntudatot éreznének.

3. Önmagunkat bántjuk közben

Azzal, hogy ragaszkodunk a partnerünkhöz, nem csak neki nehezítjük meg a dolgokat, hanem magunknak is.
Az egész boldogságunkat egyetlen emberbe fektetni egészségtelen, és gyakran hiányérzetet és elutasítást okoz nekünk.
A partnerünk nem lehet minden, amit szeretnénk, hogy legyen. Ő a saját személyisége, saját érdeklődési körrel és hobbikkal.

Előbb vagy utóbb valami vagy valaki mást fognak választani a velünk öltött idő helyett, és akkor megsérülnek az érzéseink.
Ha egy kis időt külön töltünk a partnerünktől, az nehéz alkalmazkodás lehet, de fontos a mentális egészségünk szempontjából. Ki kell találnunk, hogy kik vagyunk nélküle.

4. Úgy érzik, hogy cserbenhagynak minket

Ha a partnerünk kétszer is meggondolja, mielőtt elmegy nélkülünk, vagy azonnal bűntudatot érez, amikor elmegy, akkor az probléma. Senkinek sem szabad bűntudatot éreznie azért, mert egyedül akar lenni, vagy egyszerűen csak más emberekkel szeretne egy kis időt tölteni. Ez egy teljesen normális dolog, és úgy is kell kezelni.

Ez egy gyakori párkapcsolati probléma, és általában többet mond el rólunk, mint a kapcsolatunkról. Ahhoz, hogy segítsünk a kapcsolatunkon, először magunkon kell segítenünk. Meg kell találnunk a ragaszkodásunk gyökerét. Egyes tanulmányok szerint a ragaszkodás gyakran a gyermekkorban és a múltbeli kapcsolatokban gyökerezik. Talán úgy éreztük, hogy gyerekként mindig hiányoltuk a figyelmet, és ez átragadt a felnőtt életünkre is.

Nagyon nehéz kitörni ebből az önszabotáló szokásból. Az első lépés, hogy elismerjük és elfogadjuk, hogy változtatnunk kell a viselkedésünkön, mert ezzel magunknak és a párunknak is ártunk.

A terápia nagyon hasznos lehet, ezzel párhuzamosan beszéljünk erről a partnerünkkel, és segítsük neki megérteni, hogy próbálunk változtatni.

(Good Men Project)

Nyitókép: Shutterstock