Az ok, amiért nincs a személyiségünk genetikailag belénk kódolva
A viselkedés genetikusok a pszichológiai és sok más emberi tulajdonság genetikai és környezeti hátterét tanulmányozzák. Az évtizedes múltra visszatekintő és jól bevált kutatási módszerekkel rendelkező terület a pszichológia legjobban megismételt eredményei közé tartozik.
Eric Turkheimer pszichológus fogalmazta meg a viselkedésgenetika három legalapvetőbb törvényét. Az első törvény a következő: „Minden emberi viselkedési tulajdonság [részben] öröklődik”.
Ez a törvény azon a statisztikai tendencián alapul, hogy a genetikailag hasonló emberek – az egypetéjű ikrek, de a testvérek vagy a szülők és a gyermekek is – szinte minden mérhető tulajdonságban hasonlóak, beleértve a személyiségjegyeket is. Természetesen ez a tendencia csak egy statisztikai absztrakció, csak „átlagosan” és kellően nagy mintákban igaz.
Ezt a tendenciát már annyiszor megismételték olyan sok tulajdonságra vonatkozóan, hogy egyetlen hiteles kutató sem fogja vitatni. Ami azonban vitatott, az az, hogy hogyan gondolkodjunk erről.
Nem nagyon van semmi ellentmondásos abban, hogy a genetikailag hasonlóbb emberek pszichológiailag, vagyis a személyiségjegyeik tekintetében, hajlamosabbak egymáshoz hasonlóbbak lenni. Furcsa lenne, ha a génjeinknek nem lenne jelentősége abban, hogy jellemzően hogyan viselkedünk, gondolkodunk és érzünk. A génjeink diktálják a szervezetünk minden egyes részét alkotó fehérjék termelését, beleértve az agyunkat is.
Ahhoz, hogy túléljünk és boldoguljunk, folyamatosan hozzá kell igazítanunk ennek a szervezetnek és az agyunknak a sajátosságait a rendelkezésre álló körülményekhez. Ennek során bizonyos módon viselkedünk, gondolkodunk és érzünk, ami a mi egyedi személyiségünket alkotja.
Néhány alapvető példa: folyamatosan szokásunkat alakítunk ki, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, ha például nem vagyunk túl magasak és erősek, nem a legjobb a látásunk vagy a legszebb az arcunk, mégis hatékony az anyagcserénk, jó az állóképességünk, és nincs szükségünk sok alvásra. A testünknek és az agyunknak számtalan egyéb sajátossága van, amelyeket megkerülhetünk vagy kihasználhatunk, hogy olyan viselkedési, gondolkodási és érzésmintákat alakítsunk ki, amelyek a legjobban illeszkednek a rendelkezésünkre álló körülményekhez.
Ugyanez igaz bármely más emberre is. Hacsak nem egypetéjű ikrek, a genetikai felépítésük kissé eltérő; ezért a szervezetük, beleértve az agyukat is, némileg különbözik (valójában még az egypetéjű ikreké is). Ahhoz, hogy a szervezetük és az agyuk sajátosságaival együtt boldoguljanak, gyakran másképp kell viselkedniük, gondolkodniuk és érezniük. Ezért a személyiségük is kissé eltérő.
Minél jobban különböznek az emberek genetikailag, annál egyedibb a szervezetük és az agyuk, és annál valószínűbb, hogy különböző viselkedési, gondolkodási és érzésmintákra támaszkodnak, hogy a lehető legjobban illeszkedjenek a rendelkezésükre álló körülményekhez.
Vagyis az emberek genetikai eltérései azt jelentik, hogy a szervezetüket alkotó fehérjék némileg másképp épülnek fel, és ahhoz, hogy egyedi szervezetükkel együtt boldoguljanak, különböző viselkedési, gondolkodási és érzési mintákat alakítanak ki.
Hogyan értelmezik ezt gyakran félre?
Zűrössé válik, ha a genetikailag rokon emberek közötti pszichológiai hasonlóságot tévesen a genetikai determinizmus bizonyítékaként értelmezzük. Nem ritka az a feltételezés, hogy ez a statisztikai tendencia azt jelenti, hogy bizonyos tulajdonságokhoz specifikus géneknek kell létezniük, és így valahogyan a tulajdonságainkhoz vagyunk idomítva. Persze, sokan ellentmondásosnak tartják ezt a következtetést.
Pedig semmiféle bizonyíték nincs minderre. Például, bár az emberek eltérő extraverziós szintje részben a genetikai különbségeknek köszönhető, nem tudunk olyan génekről, amelyek kifejezetten az extraverzióért vagy egyébként bármely más személyiségvonásért felelősek lennének. Hasonlóképpen, gyakori, hogy az emberek személyiségjegyeinek szintje változik, akár spontán, akár a tapasztalataik hatására, vagy akár azért, mert szándékosan változ(tat)ni akarnak.
A legnyilvánvalóbb ok, amiért a gének nem határozzák meg az emberek pszichológiai sorsát, az az, hogy a genetikailag hasonló személyek tulajdonságai csak átlagosan hasonlítanak, és még a genetikailag azonos egyének is gyakran nagyon különbözőek.
De még ha a gének valóban szerepet is játszanak, nagy tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy az emberek bármely pszichológiai tulajdonságban mutatkozó különbségei sok ezer apró DNS-változáshoz (szaknyelven szólva: nukleotid-polimorfizmusokhoz) köthetők. Tehát minden egyes DNS-variáció csak egy kis töredékét tudja megmagyarázni annak, hogy az emberek miért különböznek egymástól egy tulajdonságban – olyan apró, hogy az adott tulajdonság génjének nevezni azt durván félrevezető.
Azt is tudjuk, hogy minden egyes kis DNS-variáció egyszerre sok tulajdonságban játszhat kis szerepet. Például azok a gének, amelyek apró szerepet játszhatnak bizonyos személyiségjegyekben, sok más dolog mellett abban is szerepet játszhatnak, hogy mennyi a súlyunk, vagy hány évig járunk iskolába. Ennek eredményeképpen nincs közvetlen kapcsolat a gének és a tulajdonságok között. Bármely tulajdonságszint számtalan génkombinációnak felelhet meg, és fordítva is: ugyanaz a genetikai háttér számos tulajdonság különböző szintjéhez vezethet.
Genetika genetikai determinizmus nélkül
Ez tökéletesen összhangban van azzal a józan értelmezéssel, hogy a genetikailag hasonló emberek miért hajlamosak pszichológiailag hasonlóbbak lenni. Ahelyett, hogy az emberek személyiségjegyei genetikailag lennének kialakítva, az emberek tipikus viselkedési, gondolkodási és érzésmintái tükrözik azokat a megoldásokat, amelyeket arra fejlesztettek ki, hogy a genetikailag egyedi testükkel és agyukkal a rendelkezésükre álló körülmények között boldoguljanak.
Ha mások lennének a körülmények, az emberek más mintákat alakíthattak volna ki; ha a körülmények megváltoznak, az emberek változtathatnak a módszereiken. Átlagosan azonban a genetikailag hasonló emberek mindig nagyobb valószínűséggel válnak pszichológiailag hasonlóvá, mint a véletlenszerű idegenek, mert hasonló testekkel kell dolgozniuk.
Mivel nagyon sok gén vesz részt szervezetünk különböző aspektusainak kialakításában, amelyekkel dolgoznunk kell, ezek mind hozzájárulhatnak pszichológiai különbségeinkhez. Ez az, ami az egyes gének szerepét elenyészővé teszi, és nem jellemző egyetlen tulajdonságra sem, pontosan úgy, ahogy a tanulmányok mutatják.
Ily módon az, hogy pszichológiailag milyenek vagyunk, részben tükrözi genetikai felépítésünket, de nem azért, mert génjeink határozzák meg tulajdonságainkat. Ehelyett a vonásaink azt tükrözik, hogy miként próbálunk folyamatosan boldogulni az életkörülményeink között, tekintve, hogy milyen genetikai lapokat kaptunk a szervezetünktől.
Nyitókép: Shutterstock
