A tévénézés a gyermekkel segítheti a kognitív fejlődésüket

Egy, a Frontiers in Psychology című szaklapban megjelent új tanulmány azt vizsgálta, hogy a passzív képernyőhasználat milyen hatással van a kisgyermekek kognitív fejlődésére. Megállapította, hogy a képernyőnek való kitettség – legyen az akár tévé vagy mobileszköz – előnyös lehet, attól függően, hogy milyen kontextusban nézik.

A Portsmouthi Egyetem és a franciaországi Paris Nanterre Egyetem kutatói 478, az elmúlt két évtizedben megjelent tanulmányt elemeztek. Eredményeik szerint a korai televíziózás káros lehet a játékra, a nyelvi fejlődésre és a végrehajtó működésre, különösen a kisgyermekek esetében.

„Azt szoktuk hallani, hogy a képernyőnek való kitettség rosszat tesz a gyermeknek, és komoly károkat okozhat a fejlődésében, ha nem korlátozódik mondjuk napi egy óránál kevesebbre. Bár káros lehet, a tanulmányunk szerint a hangsúlyt nem a mennyiségre, hanem arra kellene helyezni, hogy a gyermek milyen minőségben és milyen kontextusban nézi a műsorokat”

– idéziDr. Somogyi Esztert, a Portsmouthi Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársát a Medical Xpress.

Hozzátette, hogy a gyenge narratíva, a gyors tempójú szerkesztés és az összetett ingerek megnehezíthetik a gyermek számára az információk kinyerését vagy általánosítását. Ha azonban a képernyő tartalma megfelel a gyermek életkorának, akkor valószínűleg pozitív hatást gyakorol, különösen, ha úgy van kialakítva, hogy interakcióra ösztönözzön.

A tanulmányok azt is mutatják, hogy a képernyőidő hasznosabb a gyermek számára, ha szülő vagy felnőtt is jelen van, mivel így a gyermek kapcsolatba léphet velük és kérdéseket tehet fel.

„A családok nagyon különböznek a médiához való hozzáállásukban és a médiahasználatban. Ezek a nézési környezetbeli különbségek fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen erősségű és jellegű a televízió hatása a gyermekek kognitív fejlődésére. Ha gyermekünkkel együtt nézünk tévét, és a látottakat részletezzük és kommentáljuk, az segíthet abban, hogy jobban megértsék a tartalmat, megerősítve ezzel a tanulást az oktatási programok során. A közös nézés hozzájárulhat a társalgási készségeik fejlődéséhez is, és példaképet nyújt a gyermekeknek a megfelelő tévénézési magatartásra”

– magyarázta Somogyi.

Bár a megfelelő típusú tartalom több jót tehet, mint rosszat, a tanulmány arra figyelmeztet, hogy a tévénézés nem helyettesíthet más tanulási tevékenységeket, például a társas érintkezést. Ehelyett feltétlenül tájékoztatni kell a 3 évesnél fiatalabb gyermekek gondozóit a rossz kontextusban történő, hosszan tartó képernyőnézés kockázatáról.

A szerzők a tanulást elősegítő kontextusok megerősítését javasolják, például a kiválasztott, életkornak megfelelő tartalmak megtekintését, a felnőtt felügyelete mellett történő nézést, valamint azt, hogy a háttérben ne legyen bekapcsolva egy második eszköz vagy tévéképernyő.

Dr. Bahia Guellaï, a Párizsi Nanterre Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársa hozzátette, a fontos „hazavihető üzenet” az, hogy a gondozóknak szem előtt kell tartaniuk az új technológiákat. A televíziót vagy az okostelefonokat potenciális eszközként kell használniuk, hogy kiegészítsenek bizonyos szociális interakciókat a kisgyermekeikkel, de ne helyettesítsék azokat.

„Úgy gondolom, hogy társadalmaink legfontosabb kihívása a jövő generációi számára az, hogy a felnőttek és a fiatalok tudatában legyenek a képernyő használatának átgondolatlan vagy nem megfelelő használata kockázatának. Ez segít megelőzni azokat a helyzeteket, amikor a képernyőket a gyermeknevelés új típusaként használják, ahogyan az a különböző országokban a világjárványos elzárások során történt. Optimista vagyok azzal a koncepcióval kapcsolatban, hogy egyensúlyt találjunk az új technológiai eszközök gyors elterjedése és az emberi kapcsolatok gyönyörű természetének megőrzése között.”

Nyitókép: Shutterstock