Mikortól beszélünk túlzott sófogyasztásról?

Mielőtt teljesen ördögtől valónak gondolnánk, szögezzük le, hogy a szervezetnek nagy szüksége van bizonyos mennyiségű sóra ahhoz, hogy azt fontos elektrolitokkal lássuk el. Utóbbiak többek között az izomösszehúzódásokat, a folyadékegyensúlyt és az idegek átvitelét szabályozza.

A só minden egyes testsejt, különösen az aktívabb szív- és izomszövetek számára szükséges, emellett fontos szerepe van az izzadásban, a normális sejtműködésben, az anyagcserében, a testnedvek fenntartásában, valamint az izmok és az idegek megfelelő működésében.

Az egészséges felnőtteknek mindössze napi 500 milligramm só (körülbelül negyed teáskanálnyi só) szükséges az egészséges testműködés fenntartásához.

A sófogyasztás ilyen csekély mennyiségre való korlátozása sok ember számára nem reális, és ez a legtöbb egészséges felnőtt számára rendben is van, amíg nem viszik túlzásba. Az Amerikai Szív Szövetség (AHA) azt ajánlja, hogy az egészséges felnőttek naponta legfeljebb 2300 milligramm sót fogyasszanak, és ideális esetben legfeljebb 1500 milligrammot, vagyis körülbelül háromnegyed teáskanálnyi sót naponta.

Azonban sokan jóval többet eszik az ajánlott sómennyiségnél. Az átlagos amerikai körülbelül 3500 milligramm nátriumot eszik naponta, az elfogyasztott só 70 százaléka a feldolgozott élelmiszerekből származik.

Szervezetünk úgy van felépítve, hogy megőrizze a nátriumot, így csak egy kicsit kell kiegészítenünk az étrendünkben, hogy biztosítsuk az egyensúlyt, a túl sok só pedig egyesek számára kockázatos.

A túlzott sófogyasztás veszélyes lehet, a magas sótartalmú étrend hozzájárulhat a magas vérnyomás, a sztrók, a szívbetegségek, a csontritkulás, a gyomorrák, a vesebetegség, a vesekő és az elhízás kialakulásához. Mivel a túl sok só növelheti a vérnyomást, ez képes szívrohamot vagy sztrókot okozni.

A magas sófogyasztás egyéb kockázatai közé tartozik az érkárosodás, valamint a hormonális és gyulladásos folyamatokra, az immunválaszra, a bélmikrobiomra és a testzsír-anyagcserére gyakorolt negatív hatások.

Nyilván sófogyasztás kockázatai is az illető egészségi állapotától függnek. Ha valaki egészséges és alacsony a vérnyomása, a só nem nem feltétlenül káros egy adott mennyiségig.

Azok számára, akiknek magas a vérnyomása vagy szívelégtelenségben, vesebetegségben szenvednek, a magas sófogyasztás ártalmas lehet. A mérsékelt vagy súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeknek napi 2000 milligramm, azaz körülbelül egy teáskanál alatti mennyiség alatt kell tartaniuk a sóbevitelt, akiknek pedig már volt szívrohamuk vagy szélütésük, napi 1000 milligramm, azaz körülbelül fél teáskanál alatt kellene fogyasztaniuk.

A sóbevitel csökkentésének legjobb módjai

Cseréljük le az asztali sót olyan alternatívára, mint a sóhelyettesítő, amely nem tartalmaz nátriumot. Emellett keressük meg a már elfogyasztott élelmiszerek alacsonyabb sótartalmú változatait.

A magas vérnyomásban szenvedőknek a magas káliumtartalmú gyümölcsök és zöldségek fogyasztása ajánlott, amelyek természetes módon csökkenthetik a vérnyomást. Ezek közé tartozik a burgonya, a paradicsom, a spenót, a mazsola, a limabab, a lencse, a banán, a narancs, a görögdinnye és a sárgadinnye.

Egyeseknek azonban valóban több sófogyasztásra van szükségük, de ezelőtt mindig konzultálni kell az orvossal. A következő állapotok megkövetelhetik a só hozzáadását az étrendhez:

• Ortosztatikus hipotenzió: ha az embereknek alacsony a vérnyomásuk, amikor felállnak, vagy ortosztatikus hipotenziójuk van, több sóra lehet szükségük. Az ortosztatikus hipotenzió egyik változata a poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma, amelyre az orvosok néha sót javasolnak annak érdekében, hogy több folyadékot tartson meg a szervezetben, és kevesebb szédülés vagy eszméletvesztés legyen.
• Nagy teljesítményű sportolók: sok sót veszíthetnek az izzadsággal, különösen, ha forró éghajlaton edzenek vagy versenyeznek. Ez ritkán fordul elő, és akkor szerény mértékű növelés is elegendő.
• Cisztás fibrózis: többet veszítenek sót az izzadságukon keresztül, így gyakran van szükségük a sóbevitel növelésére.
• Addison-kór: a mellékveséket érintő betegségben szenvedőkre jellemező lehet az alacsony nátriumszint.
• Elektrolit-rendellenességek: ilyen például az alacsony vérnátriumszint vagy a hiponatrémia, melyek nátriumbevitel növelésével kezelhetők, de néha csökkentett folyadékbevitellel is.

(HuffPost)

Nyitókép: Shutterstock