Történetek arról, milyen praktikákkal védekeztek régen a vámpírok ellen
Ma már csak filmekben és könyvekben találkozhatunk vámpírok ellen szolgáló praktikákkal, a történelemben viszont rendszeresen alkalmazták őket. Alábbi cikkünkben néhány érdekes történetet gyűjtöttünk arról, miként akadályozták meg régen, hogy a holtak felkeljenek a sírból.
Régészek nemrég Lengyelországban egy olyan sírra bukkantak, melyben a halott nyaka köré egy sarlót helyeztek. Annak idején ezzel akarták megakadályozni a vámpír felébredését, ellenben nem ez volt az egyetlen elterjedt módszer. Sok helyen kövekkel tömték be az elhunytak száját, ennek a céljáról viszont több megközelítés is létezett.
Lazzaretto Nuovóban, Velencétől mintegy 3 kilométerre egy nő holttestét tárták fel, aki a 16. században hunyt el. A csontvázát a régészek Carmilla becenéven illették. Ami a lelet különlegessége, hogy a szájában egy tégladarabbal temették el egy tömegsírba.
Nem maradt túl sok feljegyzés a haláláról, azt viszont megtudták a szakértők, hogy a pestisjárvány idején halt meg. Ez után felfedezték, hogy a nőt valószínűleg Nachzehrernek, vagyis a régi európai folklórban szereplő vámpírfajtának gondolták.
„Ez nem a klasszikus elképzelés, miszerint a vámpír kimegy és kiszívja az emberek vérét. Inkább olyasvalaki, aki a sírból gyilkolja az embereket, mielőtt aztán teljes értékű vámpírként feltámadna"
— mondta Matteo Borrini a ScienceAlert cikkében.
Így alakította ki a 19. századi pestis pánik a vámpírokat:
Az akkori hiedelem szerint voltak olyan testek, melyek felelősek voltak a pestis terjedéséért. Ezek nem voltak teljesen halottak, hanem valamilyen démoni erő kerítette őket hatalmába. Éppen ezért köveket helyeztek a halottak szájába, hogy ne tudják kirágni magukat a halotti lepelből és a sírból.
Carmilla eltemetése után nem sokkal a tömegsírt újból megnyitották, majd, amikor a munkások szembesültek a szinte éppen maradt testtel, melynek a szája körül bomlani kezdett az anyag, kétségbe estek, és megtették a kellő óvintézkedést.
A másik hasonló feltáráson egy körülbelül 10 éves gyermek holttestét találták meg, akit az ötödik században temettek el. Az ő szájába azért helyeztek követ, hogy megakadályozzák a lelkének be- vagy kilépését a testéből.
„Van egy nagyon ősi elképzelés arról, hogy a lélegzet az élethez és a lélekhez kapcsolódik, a száj pedig egyfajta kapu, amelyen keresztül a lélek kilép a halál után"
— mondta Jordan Wilson, a régészeti projekt vezetője.
Mint láthatjuk, a vámpír szó nem mindig azt jelentette, amit ma, viszont a történelem során folyamatosan félelmet keltett az emberekben. Borrini úgy definiálja, mint egy halott személyt, aki testként támad fel a halálból.
Wilson ellenben úgy véli, minden olyan mítosz, amelyben egy halott ember akár a szellemén, akár az újraélesztett testén keresztül gyötri az élőket, az a vámpír folklór része.
Nyitókép: Shutterstock
