Más a mentális egészsége azoknak, akik hisznek a paranormális jelenségekben?
Legtöbbünknek volt már olyan élménye, hogy egy családtagjával beszélgetett az általa vallott, látszólag furcsa hiedelmekről. A szellemek vagy a természetfeletti dolgok létezése gyakran szerepel e hiedelmek között, és sokan bizonyos fokú abnormalitást vagy naivitást tulajdonítanak ezeknek.
Kevés empirikus figyelmet fordítottak azonban arra, hogy a paranormális jelenségekben hívők valóban másként élik meg a világot mentális egészségük és működésük szempontjából. Egészen a közelmúltig.
Dr. Neil Dagnall, az angliai Manchester Metropolitan Egyetem alkalmazott kognitív pszichológia szakos hallgatója egy ideje már tanulmányozza a paranormális hiedelmeket. Legutóbbi munkájában a pszichopatológiára és annak a paranormális dolgokban való hiedelmekkel való összefüggéseire fordított figyelmet. Dagnallt és munkatársait különösen az érdekelte, hogy megállapítsák, vajon az ilyen hiedelmek valóban maladaptív pszichológiai profilokat jeleznek-e, derül ki a Psychology Today cikkéből.
„A dolgozat azt a téves feltételezést vizsgálja, hogy a paranormális dolgokban való hit közvetlenül összefügg a rossz pszichológiai működéssel/alkalmazkodással. Történelmileg volt némi bizonyíték e felfogás alátámasztására, azonban ez ellentmondásos és nem meggyőző. Ha figyelembe vesszük, hogy az általános (nem klinikai) lakosság jelentős része hisz a paranormális jelenségek valamely aspektusában és/vagy természetfeletti tapasztalatokról számol be, akkor ez a feltételezés ellenkező értelmű – nyilvánvaló, hogy a legtöbb hívő/tapasztaló nem rendelkezik jelentős pszichológiai problémákkal”
– fogalmazott.
A paranormalitás és a mentális működés profiljai
Dagnall-ék csaknem 4500 brit állampolgárt kérdeztek meg a paranormális jelenségekben való hitükről, mentális egészségükről és általános közérzetükről. A kutatók ezután az adatokat látens profilelemzéssel elemezték, amely az egyének egy adathalmazon belüli csoportosítását a felmérési kérdésekre adott válaszok tendenciái alapján végzi. Négy alcsoportot azonosítottak:
- Magas szintű paranormális hiedelmek és pszichopatológia (a minta mintegy 16 százaléka)
- Magas szintű paranormális hiedelmek és szokatlan élmények, mérsékeltebb pszichopatológiai szintekkel (a minta mintegy 19 százaléka)
- A paranormális hiedelmek és a pszichopatológia mérsékelt szintje (a minta mintegy 20 százaléka)
- Alacsony szintű paranormális hiedelmek és pszichopatológia (a minta mintegy 46 százaléka).
E profilokat alaposabban megvizsgálva Dagnall és munkatársai azt találták, hogy az első profil tagjai sokkal rosszabb mentális jólétet mutattak – alacsonyabb pontszámot értek el az élettel való elégedettség mérésénél, és magasabbat az érzékelt stressz és a fizikai egészségi állapot mutatóinál –, mint a többi profilcsoport tagjai. Azok azonban, akik mérsékelt mértékben hittek a paranormalitásban, mentálisan ugyanolyan jól voltak, mint azok, akik sokkal kisebb mértékben éltek ezekkel a hiedelmekkel.
„A paranormalitás (hiedelem/élmény) az emberi állapot általános jellemzője, és nem valami, amit figyelmen kívül kell hagyni. Függetlenül attól, hogy a paranormális jelenségek léteznek-e vagy sem, a hiedelmek és tapasztalatok fontos területet jelentenek a tanulmányozáshoz, mivel gyakran mélyreható hatással vannak az egyénekre”
– jegyezte meg Dagnall az eredmények kapcsán.
Ez a mélyreható hatás akár védelmet is nyújthat a mentális betegségekkel szemben, amint azt Dagnall néhány más munkája is sugallja. Vagyis a paranormális hiedelmek olyan lencseként működhetnek, amelyen keresztül az emberek értelmet adnak a tapasztalataiknak, és vigaszra lelnek azokban a körülményekben, amelyekben találják magukat. A paranormalitásba vetett funkcionális hitet a kutatócsoport szeretné tovább vizsgálni.
„A hiedelmeknek nyilvánvalóan valamilyen adaptív funkció(ka)t kell betölteniük, különben nem maradnának fenn. Érdekes lenne tovább vizsgálni, hogy milyen körülmények között adaptívak, nem adaptívak és jóindulatúak a hiedelmek”
– fogalmazott Dagnall, amikor erről a lehetőségről gondolkodott.
Összességében az ilyen adatok rávilágítanak arra, hogy a társadalmi jelenségekről és az azokat megtapasztaló emberekről alkotott józan eszünk szerinti hiedelmeink mennyire tévesek lehetnek. Nem csak ez, az olyan emberekről, mint például a paranormális jelenségekben hívőkről alkotott sztereotípiák gyakran negatívak és megbélyegzőek, különösen akkor, ha az ilyen hiedelmek egyesek számára védelmet nyújthatnak a lelki gyötrelmek ellen. Ezért fontos az ilyen témák kutatása Dagnall szerint:
„Az ilyen témák tanulmányozása létfontosságú, mert a tudományosan megalapozatlan hiedelmek támogatása továbbra is fennáll a mai társadalmakban. Ebben az összefüggésben sajnálatos, hogy a paranormális hiedelmek kutatását (tekintettel annak egyértelmű fontosságára) gyakran elbagatellizálják, marginalizálják és leépítik.”
Nyitókép: Shutterstock
