A virtuális valóság segít csökkenteni a betegek szorongását egyes műtétek során

Dr. Adeel Faruki, a UCHealth University of Colorado Hospital aneszteziológusként nemcsak a fájdalom, hanem a szorongás kezelése érdekében is dolgozik a betegekkel.

„Ha idegblokkolás történik, és blokkolja a sebész által kezelt területet ellátó idegeket, általában a szorongást és a hemodinamikai változásokat intraoperatívan kezeljük. A betegek félelmet, klausztrofóbiát érezhetnek, ezért feltettük a kérdést, hogyan csökkenthetnénk az intraoperatívan adott nyugtató gyógyszerek mennyiségét azoknál a betegeknél, akik felső végtagi műtéthez idegblokkolásban részesülnek. Arra gondoltunk, miért nem kínálunk nekik egyfajta figyelemelterelést?”

– mondta el Faruki a Medical Xpressnek.

Ennek következményeként született az a nemrég közzétett kutatás, amely a virtuális valóságban (VR) való elmerülést vizsgálta a kézműtéteknél alkalmazott monitorozott aneszteziológiai ellátással összehasonlítva.

„A VR folyamatos térnyerésével az orvosi szférában, rájöttünk, hogy az azon keresztüli magával ragadó élmények ugyanolyan előnyösek lehetnek a betegek számára, mint a jelenleg alkalmazott intraoperatív kezelések. Úgy döntöttünk, hogy egy kísérleti tanulmányban megvizsgáljuk a betegek elégedettségét, és összehasonlítjuk a két csoport tapasztalatait”

– fogalmazott Faruki.

Virtuális valóság műtét közben

„Rájöttünk, hogy sok gyógyszer, amit a betegeknek adunk, az intraoperatív szedáció biztonságos, de mellékhatásokkal vérnyomáscsökkenés, lelassult légzéssel járhat. Ha a VR-nek hasonló hatása lehet a betegek szorongásának kezelésére a nyugtatással járó mellékhatások nélkül, akkor ezt kellene tanulmányoznunk”

– mondja Faruki.

Faruki és kutatótársai 40 elektív kézműtéten átesett résztvevőt randomizáltak két csoportba: az egyik csoport intraoperatív monitorozott aneszteziológiai ellátásban (MAC) részesült, míg a másik pedig a MAC mellett VR-t is használt. A kutatók hipotézise szerint az intraoperatív VR használata csökkentené a szedatívumok adagolását elektív kézműtétek során anélkül, hogy a betegek elégedettsége csökkenne a csak MAC-hez képest.

A VR-csoport résztvevői a műtét alatt egy fejre szerelt kijelzőn keresztül nézhették az általuk választott programokat. Elsődleges eredményként Faruki és kutatótársai a gyakori altatószer, a propofol intraoperatív dózisát mérték óránként, míg a másodlagos eredmények közé tartozott a betegek által jelentett fájdalom és szorongás, az általános elégedettség, a funkcionális eredmény és az aneszteziológiai ellátóegység (PACU) tartózkodási ideje.

A VR-csoportba tartozó betegek óránként szignifikánsan kevesebb propofolt kaptak, mint a MAC kontrollcsoport kísérleti személyei. Bár nem volt szignifikáns különbség a csoportok között az általános elégedettség, a PACU fájdalompontszám vagy a posztoperatív funkcionális eredmény tekintetében, a VR-csoport résztvevőinél jelentősen csökkent a PACU tartózkodási ideje.

„A VR-csoport számos résztvevője azt állította, hogy teljesen tudatuknál voltak, de kényelmes volt. Ennek szépsége az, hogy ha van egy hatékony módja a fájdalom kezelésének egy adott műtét esetében, akkor a betegeknek VR-headsetet adhat, egy magával ragadó környezetbe juttathatja őket, és amíg az idegblokkolás nem múlik el, nagyon kényelmesen elviselhetik a műtétet”

– magyarázta Faruki.

Hozzátette, a VR-alkalmazások további előnyei közé tartozik a műtétek során a kétirányú kommunikáció a betegekkel.

„A VR-képernyő lehetővé teszi, hogy üzeneteket küldjünk a betegeknek, így tájékoztathatjuk őket arról, meddig tart még a beavatkozás, vagy megkérdezhetjük, hogy érzik magukat. A VR-csoportban sokkal több helyi érzéstelenítőt adagoltak újra a műtét helyénél, mert ébren vannak, és közölni tudják, hogy éreznek-e fájdalmat. Amikor a betegeket erősen nyugtatózzuk, gyakran elfedjük, hogy mit kezelünk, de a VR esetében a betegek teljesen éberek.”

Faruki és kutatótársai nem a fájdalom csökkentését vizsgálták, hanem kevesebb intraoperatív szedációval is megfelelő élményt lehet-e fenntartani a betegek számára. Elmondása szerint érdeklődés mutatkozik a kutatás megismétlése iránt, amely a VR alkalmazását vizsgálja az ízületjavító műtéteknél.

További terveik között szerepel a VR használatának kiterjesztése nagyobb kockázatú populációra.

„Azok a betegek, akiket például csípőtöréssel műtenek, idősebbek vagy több egészségügyi problémával küzdenek, és a szedáció ott sokkal nagyobb kockázatot jelent. Ha megfelelő dózisú gyógyszert tudunk adni nekik, közben ébren és kényelmesen tartjuk őket, és egy magával ragadó környezetben vannak, az lehetőséget teremt az altatással járó kockázatok csökkentésére.”

Nyitókép: Shutterstock