Alexander Brody: A boldogság
George Burns (1896–1996) nemcsak komikusként volt világhírű: szivarjai is nevezetessé tették. A mottóban említett három kedvtelésnek bizonyára volt szerepe abban, hogy száz évig élt.
Burns triójából jómagam az első kettőt mindeddig sikeresen kezeltem. Viszont bánatomra a négy feleségem közül egyik sem szerette a szivart, és ez mindenkor csorbította tökéletes boldogságomat. Genfi szivarárusom, Zino Davidoff tanácsa, miszerint
„ha hitvesed nem kedveli szivarod aromáját, cserélj asszonyt",
nekem kissé profán. Egyetlen válásomban sem játszott szerepet a legnemesebb füst, de bevallom, tizenhárom kedvenc nevem közül csupán egy a női név. A lányomé, Thyráé.
A többi betűrendben, bár nem rajongási sorrendben így szól: Bolivar, Cohiba, El Rey Del Mundo, Hoyo de Monterrey, H. Upmann, Larrañaga, Montecristo, Partagas, Punch, Ramon Allones, Romeo y Julieta, Saint Luis Rey. Számomra a legszebb, legigazabb, legjobb ízű kubai szivarok.
És ezek csak a márkák. A különböző típusoknak saját név is dukál. A Cohibától a Behike a kedvencem, a Partagastól a Lusitania, Montecristótól pedig a 3-ast kérem, ha lehet. A Ramon Allones Gigantes nagyszerű szivar, miként a rövidebb Bolivar Petit Coronas is, ha kevés az idő az élvezethez.
Méretben és színben is hatalmas a repertoár. A burkolólevél a szivar legdrágább része. Lehet sötétszőke, vagyis Claro, világosbarna, ez a Colorado claro, valamint sötétbarna, Maduro. Mindet szeretem, pontosabban különböző márkáknál mást és mást. A hosszúsággal is így vagyok. Létezik tizennyolc centiméteres és nyolccentis. Mind a kettő és az összes köztes méret is lehet tökéletes és lehet kevésbé kielégítő, ami nem csupán a szivaron, hanem az ember pillanatnyi hangulatán is múlik.
Winston Churchill, kinek naponta több szivaros hangulat adatott, számos aktivitása mellett a modern szivarozásnak is kimagasló hőse. Havannában, 1895-ben, huszonegy éves korában kóstolta első szivarját, és azon nyomban a Romeo y Julieta lett kedvence. Churchill-kutatók úgy vélik, irigylésre méltóan hosszú élete során körülbelül kétszázötvenezer szivart szívott el.
Én is huszonegy évesen kezdtem rendszeresen szivarozni, bár nagybátyám, Hunyady Sándor már kisfiú koromban megismertette velem ezt a sosem lankadó örömöt, mely immár bő hat évtizede boldogít. Sándorka arra is megtanított, miként kell helyesen rágyújtani egy szivarra, azt kézben tartani, tisztességesen végigszívni.
Az írás eredetileg az Alibi – Hat hónapra című sorozatban jelent meg, mely itt megvásárolható.
Nyitókép: Valiant Made/Unsplash
