Sir Peter Paul Rubens Szent Sebestyén két angyal által támogatott című alkotásának becsült értéke 4-6 millió font között mozog.
A festmény az 1730-as években egy tekintélyes olasz gyűjteményből került ki, majd a 20. században Missouriban bukkant fel újra, és évszázadokra elvesztette minden eredetét. Ez a rejtély mostanra megoldódott. A Sotheby's csapatának tudósai és szakértői röntgensugarak segítségével a festmény felszíne alá néztek, és nemrég megerősítették, hogy valóban Rubens művéről van szó. Továbbá felfedezték, hogy ez a művész egy másik fontos művének elsődleges változata, amelyet egészen a közelmúltig egyedinek hittek.
A festményt utoljára a művész genovai mecénásai, a Spinola család gyűjteményében jegyezték fel az 1730-as évek elején. Amikor a mű 15 évvel ezelőtt újra felbukkant egy árverésen, Laurent de la Hyre francia festőnek tulajdonították. Akkor az Artnet Price Database szerint 40 000 dollárért kelt el a St. Louis-i Ivey-Selkirk aukciósháznál. Bár a mostani becsléshez képest ez az összeg szerény, de még így is többszöröse volt a 8 000 dolláros becsült értéknek.
Nem sokkal az árverés után a képet Rubens-kompozícióként azonosították, és a tudósok kiterjedt kutatásba kezdtek, amelynek eredményeképpen a vásznat egy Rubens-képhez rendelték, amelyre a Spinola család végrendeletei és leltárai hivatkoznak.
Fotó: Wikimedia
A festményt valószínűleg 1606-8 körül Olaszországban, vagy 1609-10 körül Antwerpenben készítették, bár ebben a kérdésben nincs teljes tudományos konszenzus. Rubens szoros kapcsolata a Spinola családdal akkor kezdődött, amikor 1604-ben először járt Genovában, és jóval túlmutatott az 1608 végén Antwerpenbe való visszatérésén.
Valószínű, hogy a festmény Ambrogio Spinola (1594-1630) olasz nemes és katonai parancsnok megrendelésére készült, akivel a művész közös diplomáciai, politikai és művészeti érdekeltségeket ápolt, és akit többször is megfestett. A festményről az első ismert feljegyzés Ambrogio fia, Filippo Spinolának 1655-ös végrendeletében található, mielőtt a kép nyolcvan éven át a család egymást követő generációin keresztül öröklődött volna. A nyomok a mecénás unokájával, Anna Spinolával hűltek ki, aki 1731-ben szerepel a festmény örököseként.
A Szent Sebestyén két angyal által támogatott ezután kikerült a Spinola családból és Anna Spinola révén a női leszármazási vonalon keresztül, majd lenyomozhatatlanná vált, mígnem 230 évvel később, 1963-ban egy Missouri állambeli gyűjteményben újra felbukkant az Egyesült Államokban. Később a jelenlegi tulajdonos a fent említett 2008-as árverésen Laurent de la Hyre festményeként szerezte meg.
Az eddigi legmagasabb ár, amelyet de la Hyre-műért árverésen fizettek, 918 400 euró volt a Narcisse című festményért, melyet tavaly ősszel az Artcurial Párizsban adtak el. Eközben a Rubens-művek aukciós rekordja az Ártatlanok mészárlása (1609-11) című festmény volt, melyet a Sotheby's Londonban adtak el 49,5 millió fontért 2002-ben.
A röntgenvizsgálat további titkokra is fényt derített a festmény státuszával kapcsolatban, amely egy másik, ugyanilyen témájú Rubens-kép elsődleges változata, amely évszázadokon át az olasz Corsini család birtokában volt, és ma a római Galleria Corsiniben lóg.
Rubens a Spinola-változat megfestésekor radikális változtatásokat hajtott végre a terven, munka közben módosította és finomította a kompozíciót. Szent Sebestyént például először fordítva, balra fordulva és jobb karját a feje fölé emelve festette meg. Eredetileg egy nyílvessző szúrta át a jobb combját, a páncél pedig egy későbbi kiegészítés volt a műhöz, amit valami másra festettek, amit Rubens lekapart.
Eközben a Corsini-kép röntgenanalízise egyáltalán nem mutatott ki jelentős változásokat, ami arra utal, hogy utólag készült, és a Sotheby’s szerint Rubens elégedett volt a tervével.
A felfedezés bizonyíték arra, hogy még a nagy művészek nevei is elveszhetnek a történelemben, mondta George Gordon, a Sotheby's régi mesteri festményekért világszerte felelős társelnöke.
„Szerencsére a tudományos elemzés által feltárt lenyűgöző részletek, amelyek aprólékos kutatással és vezető tudósok megfontolásával párosulva, joggal erősítik meg, hogy ezt a művet újra korának egyik legnagyobb festőjének tulajdonítják, és megmutatják, hogy még nagyon sok felfedezni valónk van, még a művész legismertebb műveiről is.”
