Tudna zene nélkül élni Harcsa Veronika?
Harcsa Veronika énekes, dalszerző egy interjú erejéig elképzeli az elképzelhetetlent.
Mi lenne a világgal zene nélkül?
Valami nagyon fontos és elemi dolgot veszítenénk el, hiszen a zene valószínűleg a legelső kulturális megnyilvánulás volt az emberiség történetében. A kutatások szerint valamilyen zene, a mozgáshoz köthető közös ritmusadás korábban jelent meg nemcsak a barlangrajzoknál, hanem az emberi beszédnél is.
Született művésznek tartod magad, vagy inkább döntésből váltál azzá?
Vannak született tehetségek, lehet, hogy létezik született művész is, de nekem ez egy érés, egy hosszú folyamat és egy nagyon késői döntés volt: 21 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy megpróbálom a zenei pályát. A gimnáziumban matek tagozatos voltam, érettségi után pedig informatikát tanultam a Műszaki Egyetemen.
Mi indított el a zene irányába?
Számomra a jazz és az improvizáció szabadsága nyitott meg bizonyos kapukat. Kissé túlságosan is jólnevelt lány voltam, aki jól tanult, betartotta a szabályokat. Az improvizáción keresztül tudtam megélni a lázadást, a spontaneitást, az őrületet, a játékot, a kiabálást, az igazi felszabadultságot. Amit nem engedtem meg magamnak, nem volt az életem része, de szükségem volt rá, azt a zenében találtam meg.
Milyen pillanatot tudnál kiemelni az életedből, amikor a művészet segített át a nehézségeken?
A kreatív tevékenységnek gyógyító ereje van. Több magánéleti válságban és negatív élethelyzetben is segített nekem a zene. Ha ilyenkor írok egy dalt, akkor már nemcsak belülről mardos a fájdalom, hanem kicsit önmagamon kívül helyezem, és már tudok rá kívülről tekinteni. Persze utána a visszájára is elsülhet mindez, hiszen ugyanazt a fájdalmat fel is tudja idézni a dal, ha később eléneklem.
"Több magánéleti válságban és negatív élethelyzetben is segített nekem a zene. Ha ilyenkor írok egy dalt, akkor már nemcsak belülről mardos a fájdalom, hanem kicsit önmagamon kívül helyezem, és már tudok rá kívülről tekinteni."
Művészként mit szeretnél a világnak adni?
Van egy szállóige, amit borzasztóan szeretek: „A művészet célja, hogy megnyugtassa a felzaklatottakat, és felzaklassa a nyugodtakat." Ez nagyon találó. Úgy gondolom, hogy a zene is alkalmas mind a két szerep betöltésére.
Létezik művészet közönség, olvasó, néző nélkül?
A művészet a hatásról szól. Ha nem tud hatni, nincs kire hasson, akkor a lényege vész el. Az étel sem étel addig, amíg valaki meg nem eszi.
Egy korábbi interjúban elmondtad, hogy a személyesség a zenétekben alapérték. Mennyire kell közel engednie egy előadóművésznek a közönséget magához?
Egy előadónak tisztában kell lennie vele, hogy miért engedi közel magához a közönséget, egy konkrét momentumot miért mutat meg. Ha ennek művészeti szempontból célja vagy bármilyen pozitív értékrend által alátámasztott indoka van, akkor érdemes kommunikálni. Ha csak a magamutogatás, a hírgenerálás a cél, akkor – számomra legalábbis – nem érvényes.
Hogy látod a jövőt? Mennyiben lesz más élő zenét játszani, amikor újra fel tudsz majd lépni a közönség előtt?
Biztos, hogy katartikus élmény lesz, és mindenki jobban értékeli majd – még az online világ közepette is – azt, hogy együtt lehetünk. Ettől függetlenül soha nem fogjuk már elfelejteni, hogy az élő koncert nem mindig adatik meg. Ez pedig emlékeztethet minket arra, hogy az élő zene ajándék.
Nézd meg Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint legutóbbi videóklipjét:
Az interjú a Hamu és Gyémánt magazin 2020/2. számában jelent meg.
