Bár a harmincadik Sziget fesztiválon láthatóan nem volt teltház, jó hangulat és sokszínű zenei (és kulturális) felhozatal annál inkább. Szubjektív kedvenceinkről szóló beszámolónkat olvashatjátok.
Az időjárás szerencsére megkímélt bennünket az esőtől, csak a perzselő nappal és a szárazság miatt egyre sűrűsödő porral kellett megküzdeni a hat nap alatt. A szigetlakók hétfőre sem fáradtak el, sőt, az utolsó nap volt a legzsúfoltabb − Fred Againre és Skrillexre mindenki kíváncsi volt. Mi is végig kint voltunk, és most összeszedtük a kedvenc pillanatainkat, legnagyobb rácsodálkozásainkat, legvadabb táncainkat. Nem mellékesen, négy erős női előadó koncertjét emeltük ki, ráadásként pedig egy igazi zenei különcöt, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
1. A legszínesebb jelmezkavalkád: Janelle Monáe
Fotó: Getty Images
Az amerikai énekesnő, szexikon, aktivista − aki itthon talán színészi szerepeiről a legismertebb – európai turnéjának utolsó állomásaként érkezett a Szigetre. Bár a koncert elején még meglehetősen szellős volt a közönség, Janelle Monáe olyan Jackson-tánccal, vizuállal, szexi jelmezekkel, fúvósokkal teli komplex színes show-t rittyentett a Nagyszínpadra, hogy hamar odasereglett a tömeg. Az énekesnőtől nem idegen, hogy felemeli a hangját a marginalizált közösségek mellett, most is közbeékelt egy figyelemfelhívó beszédet, de fellépőtársainak megválogatása önmagában is egy-egy állásfoglalás volt.
Ahogy Monáe a lemezein is váltogatja a különböző szerepeket és teremt sajátos univerzumokat maga köré, így tett a színpadon is: számos színes, bundás, kalapos, virágos kosztümöt öltött magára, miközben megcsillogtatta tánctudását, mimikai képességeit és persze csodás énekhangját is. Monáe az a fajta előadó, aki végig tartja a kontaktust a nézőkkel (bár a szigetes közönség nem adta könnyen magát, és lassan oldódott), sőt egy ponton még táncolni is felhívott pár embert maga mellé – ekkor vált igazi felszabadult szabadságüneppé a produkció.
2. A legnagyobb visszatérő: Halsey
Fotó: Getty Images
Ha van erős visszatérés, akkor az Halseyé. Az énekesnő koncertje egy pontján be is jelentette, hogy január óta ez az első fellépése, de egy ideje már azt is tudni lehetett, hogy súlyos betegséggel küzd, legutóbbi lemeze pedig már 3 éve jött ki. Elmondása szerint a most 29 éves sztár 30 évesen új életet kezd, amit a szigetes fellépés után újraindított Instagram-oldala is mutat. Popot és a rockosabb vonalat váltogató koncertjén hamarosan érkező új lemezébe is bepillantást engedett, élőben először.
Átütő „újjászületős” energia, dög, magabiztos ének- és mozgástechnika jellemezte Halseyt, mellyel betöltötte a lecsupaszított színpadot − néha a földön kúszott, máskor ugrált, vagy mélyen hátrahajolt.
Szigetes kinézete (vörös tüsi haj; kontúros smink; leopárdmintás bikinifelső; bő, ejtett derekú rövidnadrág) a 2000-es éveket idézte, ahogy új lemezének első single-je, a Lucky is Britney korai slágerét dolgozza fel. Úgy tűnik, ez az újjászületés egyben visszatérés is valamihez?
3. A legtermészetesebb előadó: MØ
Fotó: Getty Images
A dán énekesnő, MØ olyan megnyerő természetességgel és üde közvetlenséggel (meg laza profizmussal) lépett a Revolut színpadára szombaton késő este, hogy hirtelen az összes korábban látott koncert előadásmódja mesterkéltnek tűnt hozzá képest.
Mintha még csak a hangbeálláson lennénk, tréningruhában, leengedett hosszú barna hajjal, smink nélkül, a másfél órás előadás alatt keletkező izzadságot sem palástolva találta meg egyből az utat a szívünkhöz.
Bár a Major Lazerrel közös Lean on a legismertebb száma – amit szintén előadott a Szigeten saját verziójában –, most sokkal gitáralapúbbra és rocksztárosabbra vette a formát, amibe még a stage diving is belefért. Egyik még kiadatlan új számát, a Who Said-det is hallhattuk, átható kék tekintetének őszinte sugárzása és lelket kiéneklő dalai pedig még sokáig velünk maradtak.
4. A legtüneményesebb jelenlét: Aurora
Fotó: Getty Images
A norvég énekes-dalszerző nem először jár a Szigeten, már 2016-ban is elvarázsolt bennünket. Hosszú piros tüllös ruhában, mezítláb állt a színpadra, tiszta, légies jelenlétével beragyogva a Revolut sátrát. Zenéjét leginkább folkos elemekkel átitatott sötét elektropoként lehetne jellemezni − még régebbi számaiban az éteri énekhang és a transzcendentalitás dominált, addig friss lemezének (What Happened to the Heart?) zenéiben inkább az elektronika érvényesül, némelyik egyenesen zúzós technoszeánszba torkollik.
A szigetes koncertjén az előbbiek domináltak, de amikor végre felhangzott a The Blade vagy a Starvation, a közönség is Aurórával robbant. Számaiban továbbra is olyan fontos (és kissé spirituális) témákhoz nyúl, mint a szeretet és az empátia fontossága, az elfogadás és a Föld védelme, és önfeledt, szabadon pörgő-forgó, ugráló, karjaival lebegő előadásmódja csak alátámasztja üzenethordozásának hitelességét.
+1. A legőrültebb zseni: Marc Rebillet
A túlmozgásos multiinstrumelista csodabogár különböző random helyekről (gyorsétterem, utca, a saját hálószobája) streamelt, improvizált hiphop és funk számokkal kezdte, és bár azóta már az egyik legnagyobb amerikai zenei fesztivál, a Coachella headlinerévé nőtte ki magát, koncertjei rögtönzöttek maradtak.
Rebillet a Revoluton is kedvenc ruhaneműjében, egy alsónadrágban (és később egy magára erőltetett női korzetben) nyomta a performansznak is beillő elektronikus zenei one man show-ját.
Sőt, alsójába egy ponton a mikrofonját is bedugta, és azon kezdte dobolni a ütemet– nála tényleg bármi megtörténhet. Fel-le ugrált a színpadon és a nézőtéren, kántált valamit, majd a közönséget szólaltatta vagy twerkeltette meg, közben nyomogatta a vertikális füstgépeket, adogatta a dropokat, és mindez a cikázó fénycsóvákkal kiegészülve igazi megőrülős, vadul táncolós hangulatot teremtett. Nem tudtuk − és nem is akartuk − levenni róla a szemünket, inkább vele együtt ordítottuk, hogy „Say something, feel something, do something!”.
Nyitókép: Getty Images
