A show megvolt, csak Kylie Minogue hiányzott belőle kicsit

Sosem voltam az igazi, nagy betűs Kylie-rajongó, de viszonylag lelkesen készültem rá, hogy életemben először élőben lássam, meghallgassam. A koncert előtt azt találgattuk az ismerősökkel, hogy vajon hányan lesznek, akiket érdekel az 56 éves énekesnő – egyáltalán ismeri-e őt a Sziget legfiatalabb közönsége –, mivel a kezdés előtt negyedórával még igen csak szellős volt a nagy színpad előtti tér, késni fog-e és hogy mekkora show-t tud csinálni.

Pontosan negyed 10-kor, drámai fényshow-elemek és táncosok között megjelent a színpadon hosszú ujjú, miniruhában, fekete neccharisnyában és combcsizmában Kylie Minogue, én pedig elfelejtettem, hogy valaha is kételkedtem abban, meg tudja-e tölteni a Szigetet.

A következő másfél óra minden perce profin megtervezett show-műsor volt, ahol minden mozdulat és gesztus előzetesen precízen megtervezett munka végeredményének tűnt. Ezt talán csak az a rövid intermezzo szakította meg, amikor az énekesnő, aki többször is azt kérdezte a közönségtől, hogy nekik nincs-e melegük, inni kért a koncert 10. percében, majd ezt is profin kezelve, háttal a közönségnek fordulva kortyolt néhányat az italból, majd folytatta a koncertet.

Volt itt minden, a legújabb számoktól (Padam Padam) kezdve, nosztalgiautazásig a nyolcvanas évekbe (The Loco-Motion), táncosokkal vonatozással, így a vegyes korosztályú közönség minden tagja ki lett szolgálva. Show volt ez minden elemében, elejétől a végéig, mégis, a profi műsor hagyott némi hiányérzetet.

Bár le sem tudtam venni a szemem a színpad két oldalán kivetített popsztárról, aki tényleg a színpadra termett – húszévesen és közel hatvanévesen is – éppen amiatt az óramű pontossággal kimért, látványos, spontaneitást valószínűleg nélkülöző show-hatás miatt hiányzott valami a koncertből.

Bár Kylie Minogue végig óriási mosollyal az arcán és nagy energiával létezett a színpadon, egyes számok között új fellépőruhában megjelenve, és folyamatosan azon lelkendezve, mennyire imádja őt a közönség – talán a popsztárt is meglepte, hogy még ennyi ember érdeklődését fel tudja kelteni, nem is kicsit – valami természetesség, ösztönösség hiányzott az egészből.

Pedig ő és a stábja mindent megtett, hogy utóbbiból is legyen néhány pillanat, például amikor az énekesnő egy Dorina nevű magyar rajongót felhívott a színpadra, noszogatva a biztonsági őröket, hogy engedjék fel a lányt nyugodtan. Megölelgette rajongóját, még együtt is énekelt vele néhány sort egy számából, akinek valószínűleg egy életre örök élményt adott ezzel a néhány pillanattal, majd gyorsan leküldte őt a színpadról – de egy másik, biztonságosabb kijáraton, ahol később ő maga is távozott.

Persze, ez nem vesz el slágereinek élvezhetőségéből, így is teli torokból üvöltötte a közönség aCan’t Get You Out of My Head-et, a Slow-t vagy az All the Lovers-t. Minogue pedig tökéletes lazasággal navigált, mikor énekeljék a refrént, mikor tapsoljanak vagy éljenezzenek, és még az is belefért, hogy nem mindig énekelt rá a végig futó vokálsávra, csak amikor épp úgy érezte, hogy az úgy jobban szól vagy a maximális hatás kedvéért.

Kylie Minogue-nak még ez is megbocsájtható, és ha szerencsénk van, nem kell újabb tíz évet várni arra, hogy a popdíva újra elcsavarja a fejünket egy budapesti koncertjén.

Nyitókép: Joseph Okpako/WireImage