A Spencer című film válaszokat ígér a hercegi pár válásáról

A hazai mozikban november 11-én megjelenő Spencer egy konkrét, ám eddig fel nem dolgozott időszakot igyekszik feltölteni cselekményekkel, és ezáltal válaszokkal: hogy mi történt az alatt a néhány hónap alatt, onnantól, hogy a sajtó már meglebegtette a hercegi pár szakítását, odáig, hogy 1992 decemberében hivatalosan is bejelentették a szakítást. Pablo Larraín rendező ezt a lyukat szeretné betölteni a Kristen Stewart főszereplésével készült filmmel.

„Mese egy igaz tragédiáról."

– nyilatkozta a rendező.

A film elején egy feldúlt és megtört nőt láthatunk. Diana az, aki eltéved Sandringhambe menet. Egy ottani birtokon töltötte gyermekkorát, és haláláig időnként meglátogatta. Egy kanyargós úton találja magát, segítségre szorul, amikor a távolban megpillant egy viharvert madárijesztőt, rajta amin rajta van apja régi kabátja, amit el is vesz, hogy felmelegítse magát. A ruhadarab a továbbiakban többször megjelenik még szimbólumként. A biztonság utáni vágyának, bánatának a jelképe lesz, és annak a féktelen és ártatlan énjének, ami egykoron volt. Természetesen mindez nem történt meg, a Spencer csupán ezt az eseményt a házasságban töltött tíz év sérelmeinek és bánatának metaforájaként használja.

A vásznon Stewart, Diana szerepében megszállottan ragaszkodik apja dzsekijéhez, és mindennél jobban meg akarja látogatni azt a birtokot, ahol mindennél boldogabb volt. Ugyan az életben a hercegné nem tűnt egy nosztalgiázó embernek, ez a történetszál apja halála utáni elkeseredettségére utal. Édesapja, John Spencer 1992 márciusában szívinfarktusban halt meg, csak néhány hónappal azelőtt, hogy Diana és Charles különváltak volna.

„Úgy nézett ki, mint egy elveszett kislány, aki hirtelen ráébred, hogy teljesen egyedül van a világon"

— nyilatkozta Ken Wharfe, Diana testőre.

A két ember közötti elhidegülést, majd a későbbi válást tekintve szinte hihetetlen, hogy meddig képesek voltak fenntartani a látszatot, tekintve, hogy akkoriban egyike voltak a világ legtöbbet fotózott embereinek. Ennek ellenére Diana azt akarta, hogy őszintén ismerjék és hallgassák őt az emberek, ez akármennyire is szemben áll a palota elvárásainak – olvashattuk a Vanity Fair írásában.

Korai halála miatt azonban történetei nagy része másodkézből származnak. Dianát most gyászolni annyit jelent, mint mélységesen hiányolni azt a 60 éves nőt, aki lehetett volna, és aki elmesélhetné nekünk, hogy a tündérmeseszerű látszat ellenére hogyan lett ennyire összetört. Így halálával Diana egy tragikus misztikumot hagyott maga után, és a film úgy tűnik, hogy elképzelte, mit érezhetett és gondolhatott valójában.