Pszichológus elmondta, miért szeretjük a Trónok harca történeteit
A Trónok harca világa tele van vérrel, erőszakos jelenetekkel, cselszövéssel és manipulációval, a rajongók mégis élvezettel nézték a részeket. A stílust természetesen a Sárkányok háza is átvette, de vajon mi vesz rá minket, hogy szeressük a brutális jelenetek sokaságát?
Pszichológusok azt találták, hogy a sorozat tökéletlen és morálisan kétértelmű karaktereiben önmagukat látják a nézők. Éppen ezért képesek kivetíteni a saját érzelmeiket és gondolatmenetüket az aktuális jelenetre.
„Mind a könyvekben, mind a sorozatban szinte minden szereplő — a fő- és mellékszereplők egyaránt — szürke. Jó és rossz személyiségjegyeket egyaránt mutatnak, attól függően, hogy milyen helyzetben vannak és kinek az érdekeit szolgálják. Ez változatossá teszi a karaktereket abban tekintetben, hogy az olvasók és a nézők hogyan érzékelik őket"
— mondja Gregory Webster, pszichológus.
A Trónok harca világában nagyon kevés egyoldalú szereplő van. Még a leggonoszabb karaktereknek is vannak olyan pillanatai, melyek más fénybe helyezik az indítékaikat és a jellemüket. Ez az egyik fő oka annak, hogy a sorozat megragadja a képzeletünket. Hogy megérthessük a rendkívüli méreteket öltött rajongást, Webster csapata írt egy tanulmányt.
Az adatgyűjtési időszakban az alanyoknak egy kétlépcsős tesztet kellett kitölteniük. Az első személyiségkérdőívben a kutatók öt alapvető jellembeli sajátosságot mértek fel. Ezek az extraverzió, az elfogadóság, a lelkiismeretesség, az negatív érzelmek és a nyitottság. Emellett volt egy sötét személyiségjegyekkel — pszichopátia, machiavellizmus, nárcizmus és szadizmus — foglalkozó kérdőív is.
Ezt a tesztet az alanyok első körben saját magukra vonatkozóan töltötték ki, majd legalább egy karakterről készítettek hasonló véleményalkotást. Az 56 szereplőből bárkit és akármennyit választhattak. A tanulmány speciális statisztikákat használt, hogy az emberek önmagukról adott értékeléseit összefüggésbe hozza azokkal, amelyeket az általuk választott karaktereknek adtak.
A kutatók azt találták, hogy az emberek nagyjából ugyanúgy értékelték a karaktereket, mint önmagukat. Tehát ha valaki extrovertáltabbnak érezte magát, akkor a jellemzett karaktereket is úgy írta le.
„Valójában az emberek a kilenc vizsgált tulajdonságból hét esetében (a lelkiismeretesség és a nyitottság kivételével mindegyiket) szignifikáns kivetítési vagy feltételezett hasonlósági hatást mutattak ki"
— olvashatjuk a Psychology Today cikkében.
Emellett az emberek hajlamosak voltak figyelemre méltó egyezést mutatni a szereplők személyiségjegyeivel kapcsolatban. Ez az egyetértés a karakterek megalkotásának részletességéről és figyelméről tanúskodik, valamint arról, hogy a vizsgálat nem csupán szubjektív értelmezési gyakorlat volt.
Felmerülhet ezután a kérdés, hogy pszichológusok szerint problémás-e ilyen karaktereket nézni és kötődni hozzájuk. Webster szerint nem. Meglátásai alapján a sötétebb karakterek kidolgozottabb és érdekesebb történeteket eredményeznek, és ezek teszik az alkotásokat kritikailag elismertté.
Nyitókép: Shutterstock
