Miért nem léteznek az átlagtól lényegesen eltérő méretű bolygók?

Az eddigi megfigyelések azt a feltételezést keltik, hogy a sziklás szuper-Föld méretű bolygók — nagyjából 1,4-szer szélesebbek a Földnél — és a világunknál hozzávetőlegesen 2,4-szer szélesebb jeges vagy vizes planéták között nincsen átmenet. Miért lehetséges ez?

Szakértők már régóta keresik a legegyértelműbbnek tűnő válaszokat. Az eddigi általános magyarázat szerint a kisebb, ezáltal pedig könnyebb bolygók közelebb kerülnek a fő csillagjukhoz a gravitációs vonzás miatt. A folyamat végén már olyan közel érnek a forró égitesthez, hogy teljesen elégnek.

Ez elképzelhető magyarázat, azonban néhány texasi kutató nemrég egy másik elmélettel is előrukkolt. Az asztrofizikusokból álló kutatócsoport gondolatmenetét egy tanulmányban összegezték, majd tudományos érvekkel és modellekkel próbálták meg alátámasztani azt.

Egy kis videós ismertető az exobolygókról:

Szerintük a kisebb és kevésbé sűrű exobolygók összeütköznek egymással a haladásuk közben. Emiatt felaprózódnak, majd egy nagy egésszé olvadnak össze. Ez a felvetés kapcsolódik az eddig uralkodó hipotézishez, ugyanis teljesen elképzelhető forgatókönyv, hogy a csillagjukhoz közelebb sodródó égitestek egymás útjába kerülnek.

Sziklás exobolygók esetében ez a folyamat növelné az egyesülés utáni össztömeget és a sugarat is csökkentené. Jeges és vizes bolygók ütközésénél a méret nem változna a víz kisebb sűrűsége miatt. Azonban, ha egy sziklás planéta karambolozik egy vizes társával, akkor egy nagyobb, vízben gazdag bolygó lenne a végeredmény — olvashatjuk a Futurism cikkében.

Nyitókép: Shutterstock