Az emberi evolúció szobrok segítségével ábrázolva

Ma már az emberiség az evolúció fő mozgatórugója egy friss kutatás szerint​

Egyre több bizonyíték lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az emberiség cselekedetei már nem csak az éghajlatot változtatják meg, hanem bizonyos állat- és növényfajok evolúcióját is meghatározzák. Egy kutatócsoport kísérleteket végzett ezzel kapcsolatban, az eredmények pedig szinte hihetetlenek.


A világot átfogó projektben 26 ország 160 városának 287 tudósa vett részt, hogy megállapítsák, milyen hatással van az urbanizáció bizonyos élőlények fejlődésére. A kísérlet alapjául a fehér here nevű virágot választották (Trifolium repens), amely tipikusan megtalálható Európa és Nyugat-Ázsia városaiban és kisebb, vidéki településein is. Szakértők szerint a témában még soha nem készült ekkora léptékű tanulmány, mint most.

Összesen 110 ezer mintát gyűjtöttek különböző tájakról, melyek alapján megállapíthatták, hogy a városi növények máshogy fejlődtek, mint falvakban található társaik. A jelenséget szakszóval párhuzamos adaptív evolúciónak nevezik, mely során különböző helyeken eltérő tulajdonságok alakulnak ki a populációkban. Ahhoz, hogy ez beinduljon, arra van szükség, hogy az urbánus területek kihívást jelentsenek az organizmus életkilátásaira — olvashatjuk a ScienceAlert cikkében.

A leglényegesebb tulajdonság, mely látványosan változott, az a virágok hidrogén-cianid termelése. Ez egy olyan anyag, melyet elsősorban a növényevő állatok elleni védelem miatt termelnek, valamint a kiszáradás megakadályozására. A mérések szerint a vidéki virágok 44 százalékkal nagyobb valószínűséggel termelték a szóban forgó anyagot.

Az emberi evol\u00faci\u00f3 \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa

Fotó: Unsplash/Johannes Plenio

Ebből adódik, hogy a legelés hiánya miatt a városban termőknek nincs szükségük olyan jellegű védekezésre, mint szántóföldeken élő fajtársaiknak. Az elmélet hitelességét — mely szerint az emberi populáció és az urbanizáció kihatással van más fajok evolúciójára — alátámasztja továbbá a vízben élő fajok testi adottságainak változása is.

Az óceáni halak a generációk előrehaladtával nagyjából 20 százalékkal kisebbek lettek, mint elődjeik voltak, ez a változás pedig a halászatra vezethető vissza, hiszen a nagyobb halakat nagyobb eséllyel fogják ki, a hátramaradt, kistestű génekkel rendelkező példányoknak több esélyük van a szaporodásra. Ugyanez igaz a madarakra is, hiszen bizonyos fecskefajták szárnyfesztávja az autóutak kiépítése szerint változott.

„A szirti fecskék szárnyfesztávolsága úgy fejlődött, hogy rövidebb legyen az utak közelében, mivel a hosszabb szárnyú fecskéket nagyobb eséllyel ütötték el, ami összhangban van a forgalomban való nagyobb manőverezőképességre irányuló szelekcióval"

— magyarázza Sarah Otto, zoológus.

A kutatás elsősorban a kihalás szélén álló fajok megmentését könnyítheti meg a jövőben, hiszen az emberiség a lehető legjobb irányba terelheti az evolúció menetét ennek az információnak a tudatában.


Nyitókép: Unsplash/Eugene Zhyvchik