Halott emberek csontjait festették be rituálisan egy város lakói

Çatalhöyük a mai Törökországban található. Az ott található romok egy ősi város mindennapjaiba engednek betekintést, és olyan kultúrát mutatnak be, melyet eddig nem ismerhettünk. Az ősi települést gyakran nevezik a világ egyik legrégibb városának, kiterjedése pedig a mai metropoliszoknak fele meg. Bár sok hasonlóságát lehet felfedezni a mostani lakóövezetekkel, viszont több kulturális és építészeti sajátossága is elavultnak számít a modern felfogáshoz viszonyítva.

Egyrészről nem vezettek utcák a házak bejárataihoz, hanem egy adott tömbben építették fel őket. Ennek köszönhetően az emberek úgy juthattak be otthonaikba, ha a tetőkön keresztül közlekedtek. A másik jelentős eltérés a temetkezési rituálékra vonatkozik, hiszen a városi polgárok a házaik földszintje alá helyezték nyugalomra elhunyt szeretteiket.

„A felnőtteket leggyakrabban hajlított helyzetben, a központi helyiség északi és keleti emelvénye alatt helyezték el. A perinátusokat, újszülötteket és csecsemőket a házon belül változatosabb helyeken temették el"

— olvashatjuk a kutatócsoport vezetőjének szavait a ScienceAlert írásában.

Mindemellett a kutatók bizonyos árnyalatú pigmentekre bukkantak az elhunytak csontjain, vagy a melléjük temetett tárgyakon. Szakértők elmondásai szerint külön jelentése volt a felhasznált színeknek, valamint annak is, hogy kire helyezték a festéket. 1990 óta nagyjából 880 leletet tártak fel, melynek csupán hat százalékát kezelték ilyen eljárással, míg tizenegy százalékuk mellé helyeztek színezett eszközöket, például kagylókat vagy kosarakat.

A legfrissebb eredmények szerint a vörös egy cinóber nevű árnyalata főként a férfiak számára volt fenntartva, melyet vagy közvetlenül a csontra festettek, vagy egy színezett fejpánton keresztül olvadt a maradványokba. A zöld és a kék tárgyak a gyerekek és a nők körében voltak jellemzőek.

A csontok tekintetében azonban még egy érdekességet fedeztek fel, mégpedig, hogy bizonyos maradványokat gyakran kivettek a sírokból, majd a későbbiekben helyezték vissza őket. Ennek oka lehetett, hogy a fiatalabb generációkhoz közelebb hozzák az őseiket, és fenntartsák az emlékezést az elhunyt családtagokra.

Nyitókép: Instagram/classicultit