A Föld sűrűségénél egy szokatlanul nagyobb gázóriás-exobolygót fedeztek fel
Az exobolygók tulajdonságainak meghatározásához általában két jellemző adatot vesznek figyelembe. Ezeknek hála legtöbbször egyértelmű eredmények születnek, viszont akadnak kivételek. Nemrég egy olyan gázóriást azonosítottak, ami sokkal sűrűbb, mint amennyire méretéből adódóan lennie kellene.
A HD-114082 névre keresztelt csillag mindössze 300 fényévre van a bolygónktól, körülötte pedig egy hozzávetőlegesen 15 millió éves, Földszerű planéta kering. Ennek felfedezése már magában is egy különlegesség, hiszen az eddigi egyik legfiatalabb exobolygó, melyet valaha talált az emberiség. A HD-114082b nevű bolygó azonban több rejtélyt is tartogat.
Amikor a szakértők felfedeznek egy exobolygót, akkor azonnal két tulajdonságát kezdik meghatározni. Az egyik a mérete, a másik pedig a sűrűsége. Ezek viszonylag könnyen kikövetkeztethetők, hiszen a csillagok kutatásai közben a fényük apró elhalványulásaiból fedezik fel magukat a bolygókat.
Ha a kutatók tisztában vannak egy csillag általános fényességével, akkor abból már egyértelműen adódik, hogy a planéta mekkora részt takar el keringése közben, vagyis mennyi lehet a sugara.
Ezen felül a másik tulajdonságot a csillagok apró kilengéseiből képesek megállapítani, melyeket a bolygók gravitációs ereje miatt produkálhatnak. Vizsgálatok során rájöttek, hogy a szóban forgó exobolygó sugara megegyezik a Jupiterével, viszont a tömege közel nyolcszorosa annak a gázóriásnak. Tehát sűrűsége hozzávetőlegesen duplája a Földének és tízszerese a Jupiterének.
Mindezek értelmében lehetetlennek tűnik, hogy egy szuper nagy kőzetbolygóról legyen szó, ugyanis annak a kategóriának a felső határa 3 földi sugár és 25 földi tömeg. Eddigi feltételezések szerint egy gázóriást fedezhettek fel.
Egy kis videós ismertető a gázóriásokról:
A ScienceAlert cikkében leírtak alapján az óriásbolygók kialakulásának két lehetséges módja létezik:
- hideg képződés: a csillag körül keringő kicsi, kavicsszerű kőzetek lassan összeállnak egy egésszé. Az idő előrehaladtával és az összméretük gyarapodásával hidrogén és a hélium szabadul el rajtuk, majd végül légkör képződik a kialakult kőzetmag körül;
- meleg képződés: egy, a csillag körül lévő instabil régió a gravitáció hatástól közvetlenül magába omlik. Ebben az esetben nincs kőzetmag.
Ezek alapján a tudósok kizártnak vélik a második opciót, viszont egy esetleges kőzetmag létezése esetén is túl nagy a tömeg a mérethez képest. Vagy a mag tartalmaz kifejezetten nehéz egységeket, vagy valamilyen más változó következett be a képződésben, melyre idáig nem figyeltek fel a szakértők.
Akármiről is legyen szó, az biztos, hogy további kutatások szükségesek a témakörön belül. Ralf Launhardt — csillagász — így nyilatkozott a témában:
„Még túl korai lenne elvetni a forró képződés gondolatát. Csak annyit mondhatunk, hogy még mindig nem értjük jól az óriásbolygók kialakulását."
Nyitókép: Shutterstock
