Te hallottad már? Rögzítették a sarki fény kísérteties hangjait
A sarki fényt csodálva többen kísérteties hangokról számolnak be, melynek okát nagyon sokáig a tudósok sem tudták megmondani. Ezúttal egy kutatás során méréseket végeztek, hogy meghatározzák, miről is van szó igazából.
A szinte észrevehetetlen hangokat eddig csak a legvadabb sarki fényjelenségek idején érzékelték. Akik tapasztalták távolban zubogó vízesésként tudták legjobban jellemezni, vagy pukkanásként és recsegésként, mintha egy gyenge statikus zörejről lenne szó. Unto Laine akusztikai mérnöknek sikerült rögzítenie ezt a jelenséget, így elkezdhették tudományosan is vizsgálni.
Évekig mítosznak számított a zajok létezése, viszont Laine a csapatával 2012-ben bebizonyította, hogy valóban történik hanghatás a látványos fényjáték alatt. Ezek után azt is meg tudták állapítani, hogy körülbelül 70-100 méteres magasságból hallatszódnak, valamint arra is ésszerű választ találtak, hogy mi miatt képződnek a hátborzongató neszek.
Tiszta, nyugodt éjszakákon a légkör alján a sekély, hideg levegőből álló réteg felett egy melegebb szakasz képződik. E két mezőben ellentétes elektromos töltések halmozódhatnak fel. Amikor a geomágneses zavarok — melyeket talán a sarki fény vált ki — lefelé terjednek a légkörben, akkor elektromos kisülést okozhatnak közöttük, ami hanghatással társul.
Az új felvételek azért számítanak különlegesnek, mivel egy teljesen átlagos, sarki fény nélküli éjszakán rögzítették. Ennek értelmében a két jelenség nem feltétlenül jár ok-okozati összefüggéssel, hanem egymástól eltérően is létezhetnek. Mivel mindkét felfedezés a geomágneses aktivitás következtében alakul ki, így a szakértők joggal feltételezték, hogy szoros kapcsolat van kettejük között, ez azonban megdőlt. A „sarki fény hang" kifejezést azonban továbbra is használják a történelmi összefüggés végett.
„A hangok sokkal gyakoribbak, mint bárki gondolta volna, de amikor az emberek látható sarki fény nélkül hallják őket, azt hiszik, hogy csak jégrepedés, esetleg egy kutya vagy más állat”
— olvashatjuk Laine szavait a ScienceAlert cikkében.
Nyitókép: Shutterstock
