Thomas, a gőzmozdony, avagy a szabad akarat illúziójának jelképe
Elsőre talán furán hangozhat, viszont a népszerű gyerekműsor mégsem annyira bugyuta, mint azt sokan hiszik. Filozófusok következtetéseket tudtak levonni belőle a szabad akarat illúziójára vonatkozóan. Hogy tudtak ennyi háttérjelentést sűríteni egy beszélő vonat történeteibe?
A műsor címszereplője értelemszerűen egy gőzmozdony. A sorozatban beszél, érez, sok esetben pedig ugyanúgy viselkedik, mint egy ember. Ha rosszat csinál, annak következményei vannak és megbüntetik őt. Tehát önálló döntéseiért erkölcsi felelősséget kell vállalnia. Amennyiben viszont egy kicsit az események hátterét is megvizsgáljuk, máris egy bonyolultabb filozófiai kérdés kerül a középpontba.
A gőzmozdony útját a sínek, vagyis külső hatások befolyásolják, szabad akarata tehát csak illúzió. A fizika törvényei megmagyarázzák, hogy a múlt eseményei miként befolyásolják a jövő történéseit. Ha például bekapcsolunk egy vízforralót, akkor — ha nem avatkozunk bele — akkor a benne lévő folyadék egyértelműen felmelegszik.
A szabad akarat elleni erős filozófiai érv azt állítja, hogy mivel nem tudjuk megváltoztatni a múltat, így a fizika törvényei sem módosulnak, tehát a jövő már nem rajtunk múlik. Ez azért van így, mert a jövő csak a múlt következménye.
Tehát az élet nem nyitott alternatívák sorozata.
Ez az emberekre is igaz, hiszen testünk atomokból és molekulákból áll, amelyeket a fizika törvényei irányítanak. De ha a rajzfilmben Thomas cselekedetei nem önálló döntések, akkor miért kap büntetést, ha valamit nem rendeltetés szerűen végez? A vízforralót sem dorgáljuk meg, ha meleg vizet ad nekünk.
Harry Frankfurt amerikai filozófus ennek magyarázatára egy gondolatkísérletet dolgozott ki, mely szerint a jövőnek nem kell alternatívák előtt nyitva állnia ahhoz, hogy erkölcsileg felelősek legyünk. Elméletében két karakter szerepel, a gyilkos és az irányító. Az irányító egy bizonyos esetben azt akarja, hogy egy áldozat meghalljon, így felkéri a gyilkost a feladat elvégzésére.
Amennyiben azt nem akarja teljesíteni, akkor az irányító átveszi az uralmat felette és erővel kényszeríti. A bűncselekmény során azonban kiderülhet, hogy a gyilkos is ölni szeretne, tehát az nem számít, hogy amúgy nem is lett volna más választása.
Egy kis videós ismertető a szabad akarat illúziójáról:
Mi a tanulság?
Bár a gyilkos döntésének nem volt más végkimenetele— ha úgy dönt, hogy nem öl, az irányító úgyis rákényszerítette volna —, mégis felelős, és gyilkosként bűnhődik. Úgy tűnik Thomas is hasonló helyzetben van. Életében saját döntéseket hoz, ellenben, ha azok szembe mennének a megszabott törvényekkel, akkor megrovásban részesül.
Az a tény, hogy a tettei nem alternatívák nélküliek, semmit sem változtat ezen.
Bár kényelmetlenül érezzük magunkat amiatt, hogy tetteinket esetleg meghatározzák, az alternatívák sokasága sem lenne jobb. Senki sem akarna egy olyan világban élni, melyben a forralóba öntött víz egyszer csak fagyos narancslévé változna.
Thomas tehát megragadja a szabad akarattal kapcsolatos intuíciónkat. Szükségünk van az önálló döntésekre, de nem akarjuk, hogy cselekedeteink teljesen meghatározatlanok legyenek.
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: ScienceAlert
