Felfedezték a világegyetem legnagyobb mágneses mezejének jeleit

Bár az Univerzum elektromosan semleges, az atomok ionizálódhatnak pozitív töltésű atommagokra és negatív töltésű elektronokra. A mágneses terek pedig akkor alakulnak ki, mikor ezek a töltések felgyorsulnak. A csillagközi plazma és a plazmán belüli ütközésekből mágneses mezők alakulnak ki. Ez a galaktikus méretű mágneses mezők fő forrása.

Ez is érdekelhet:

Csillagászok egy misztikus sötét galaxisra bukkantak

Csillagászok elmagyarázták, hogy nem tudják közvetlenül észlelni a több milliárd fényévre lévő mágneses mezőket. Helyette a töltött részecskékre gyakorolt hatásukon keresztül figyelik meg őket. Amikor az elektronok és más részecskék a mágneses mezővonalak mentén spiráloznak, rádiófényt bocsátanak ki.

Ezeknek a rádiójeleknek köszönhetően a csillagászok képesek feltérképezni a galaktikus mágneses mezőket.

A kozmikus hálószálak azonban annyira szétszóródnak, hogy az általuk kibocsátott rádiófény nagyon gyenge és túl halvány ahhoz, hogy egyszerűen észlelhető legyen. Mivel a közeli galaxisok még erősebb rádiójeleket bocsátanak ki, így a hálók jelét elnyomhatja a galaktikus rádiózaj.

A kihívás leküzdésére a kutatócsoport a polarizált rádiófényre összpontosított.

Ezek olyan rádiósugárzások, amelyeknek meghatározott irányultságuk van, így a csapat könnyebben ki tudta emelni ezt a jelet a kozmikus rádióháttérből.

Olyan, az egész égboltot átfogó rádiótérképek adatait használták fel, mint a Global Magneto-Ionic Medium Survey, a Planck Legacy Archive, az Owens Valley Long Wavelength Array és a Murchison Widefield Array. Ezen adatok egymásra halmozásával és a háló térképeivel való összehasonlításával a csapat megerősítette a polarizált rádió jelet.

Ez az eredmény nemcsak a kozmikus háló mágneses mezőinek első észlelése, hanem erős bizonyíték az intergalaktikus filamentumokon belüli ütközéses lökéshullámok létezésének alátámasztására is.

Nyitókép: Shutterstock

(Science Alert)