Kemény Zsófi: Közben ébredek

Az álmom korábban ébredt az időnél,
és kiült az arcomra cigizni.
Nézte az őszt.
Ősszel mindig megszeretem a körtét,
mert valamit muszáj szeretnem.
Úgy vagyok ilyenkor,
hogy attól elhallgatnak a varjak.

Tőled van az első utolsó félmondatom,
ami nem lesz az utolsó,
de ezt én most még nem tudom.
Mert most még azért cigizik az álmom,
hogy elfelejtse azt a félmondatod.
Hamis mérlegen mérted az időt;
eltelt annyi, hogy belefért volna
a mondat másik fele.
Mikor majd rájövök,
hogy be fogod egyszer fejezni,
akkor visszaküldöm aludni az álmom.

A vers eredetileg az Alibi – Hat hónapra című kötetben jelent meg, itt megvásárolható a legújabb rész.

Nyitókép: Thula Na/Unsplash