Sorozatgyilkosok elméjét tanulmányozta, könyvet írt róla
A David Fincher-féle Mindhunter című sorozat Wendy Carr nevű karakterének köszönhetően Ann Burgess világszerte ismetté vált, róla mintázták ugyanis az előbbi szereplőt. A történet BSU (Behavioral Science Unit, viselkedéskutató egység, ismertebb nevükön a mindhunterek munkáját mutatja be, de ennél is többet tudhatunk meg Burgess Steven Constantinnal írt könyvéből, írja a Telex.
A hetvenes évek legelején pszichiátriai ápolóként dolgozó Burgess munkája során arra lett figyelmes, hogy milyen sok női beteg volt korábban brutális szexuális erőszak áldozata, majd egyre világosabbá vált számára, hogy állapotuk nagyrészt azzal volt magyarázható, hogy egyedül kellett volna megbirkózniuk a traumájukkal egy olyan társadalomban, amelyben az áldozathibáztatás volt az általános alapállás. Burgessnek ezután támadt az az ötlete, hogy az áldozatokat jobban tudná segíteni, ha belelátna valamennyire az elkövetők fejébe is, ezért szexuális erőszakot elkövető, férfi pszichiátriai betegekkel kezdett el foglalkozni.
„Mindnek megvolt ugyanaz a szokása: óriási figyelemmel meredtek rám, lesték, hogyan reagálok az általuk elkövetett erőszak explicit részleteire” – idézi Burgess a pszichiátrián faggatott szexuális bűnözőkről írott sorait a lap.
Kollégái megpróbálták lebeszélni erről a fajta munkáról a nőt, miután nem értették, mi értelme megérteni a szexuális erőszaktevőket. Burgess végül felmondott a pszichiátrián, a tudományos kutatást választotta és az elsők között jött rá, hogy a szexuális erőszak sokkal inkább a hatalomról szól, mint a szexről, az egésznek a kulcsa a kontroll, az irányítás és az áldozat leuralása.
Lynda Lytle Holmstrom szociológussal közösen indított kutatására az FBI is felfigyelt Burgess-re, aki így keveredett a későbbi BSU-hoz, ahol a Mindhunter projekthez szakértőként csatlakozva az volt a feladata, hogy tanulmányozza a sorozatgyilkosokat és kidolgozzák, hogyan lehet őket elkapni a lehető leggyorsabban.
A nőnek nem volt könnyű feladata a féfiak uralta pályán, ahol számtalanszor elmondták neki, hogy hogy az áldozatok és elkövetők elméje iránt tanúsított érdeklődése veszélyes, ez a terület nem nőknek való, írja a Telex. Ráadásul a Burgess által leírtak szerint az irodán belül a hibázást a középpontba helyező szervezeti kultúra uralkodott, azt figyelték, ki állja ki a próbatételeket és ki az, aki elbukik.
Más kérdés, hogyan bír valaki nőként napi szinten találkozni olyan kegyetlen bűnügyekkel, amikkel Burgess találkozott. A nő próbálta hasznosításra váró adatként, információként nézni ezeket, de volt, hogy nem sikerült.
„Az agyam professzionális része adatként fogadta be mindezt az információt. De a többi részemet, amik azzá tettek, aki vagyok, elborította egy mély szomorúság, amit alig tudtam magamban tartani. Missy csak egy kislány volt”
– írta egy Missy nevű, elrabolt és meggyilkolt kislányról szóló fejezetben.
Nyitókép: Fotó: Twitter / BBC Woman's Hour
