Artemisia Gentileschi (1593–1654) női művészként nem sok elismerésre számíthatott a 17. században, azonban ragyogó tehetsége és felkavaró témái a korszak legnagyobb alkotói közé emelték, aki a Firenzei Szépművészeti Akadémia első női tagja lehetett.
Egy gyerekkori trauma rányomta a bélyegét alkotói tevékenységére. A korban szokásos „női” témák, a portrék, virág- és gyümölcscsendéleteket, tájképek Artemisiát hidegen hagyták, helyette nagy formátumú történelmi képeket, bibliai vagy mitológiai jeleneteket vitt vászonra, újszerű megközelítéssel. Sok esetben saját arcképét adta női szereplőinek, festményein a szende szolgálólányokat bátor összeesküvőként, az áldozatokat túlélőként ábrázolta megjelenítve a patriarchális elnyomás formáit.
Íme öt híres protofeminista festmény Artemisia Gentileschitől!
Zsuzsanna és a vének
A festmény a Dániel könyvében szereplő bibliai történetet jeleníti meg, amikor Zsuzsanna férjének bizalmát élvező két aggastyán zsarolással próbálja szexre kényszeríteni az asszonyt, akit hűtlenséggel akarnak megvádolni, ha nem adja oda magát. A férfiak felsőbbrendű pozícióból összefognak a sebezhető nő ellen, aki meztelenül (hiszen fürödni készült), kifacsart testtel próbál ellenállni – húsba markoló ábrázolás a zaklatásról. Artemisia Gentileschi tehetsége már ezen a korai, 17 éves korában készített képen megmutatkozik.
Judit lefejezi Holofernészt
A sors tragédiája, hogy Artemisia maga is erőszak áldozata lett egy évvel később. Apja Aogostino Tassi festőt kérte fel, hogy oktassa a perspektíva technikájára a fiatal lányt, aki kihasználva az apa távollétét megerőszakolta a lányt. A #MeToo mozgalomban az áldozatokkal való együttérzés szimbólumaként került előtérbe ez a kép, melyen az özvegy Judit lefejezi az erőszakoskodó részeg Holofernészt. A brutális bibliai jelenet értelmezésekor szinte lehetetlen eltekinteni Artemisia magánéletének tragédiájától.
Judit és szolgálólánya
A brutális, teátrális jelenet megfestése után ez az intim kép a gyilkosság utáni pillanatot mutatja. A szűkre szabott képtérben szorosan összezárnak a nők, ami lehet egy tudatos képszerkesztési döntés, amely a női összezárás, női szövetség erejét hirdeti. A szokatlan perspektíva miatt viszont olyan feltételezés is él, hogy egy nagyobb képből vágták ki a festményt. Mindenesetre a nézőnek saját értelmezésével kell kiegészíteni a sejtetésekkel operáló festményt.
Judit és szolgálólánya II.
Tíz évvel később ismét megfestette a jelenetet. Ezen a képen egyetlen egy gyertya világítja meg az ellenség táborát véres zsákmányával elhagyni készülő Juditot, aki itt már harcosként jelenik meg. A festmény erős naturalizmusa és drámai fényhasználata a nagy mestert, Caravaggiót idézi.
A sors fintora, hogy Artemisia halála után műveinek egy részét vagy apjának vagy Caravaggiónak tulajdonították, és csak a nőjogi mozgalmak előtérbe kerülésével fedezték fel újra nagyságát, és kezdték el kutatni életművét.
Önarckép lantművészként
Artemisia a hét hónapos megalázó pereskedés után elhagyta Rómát, és egy szerény tehetségű firenzei festővel kötött házasságot. Nem tudni sokat viszonyukról, de árulkodó, hogy négy gyermek szülése mellett is kibontakoztathatta tehetségét. Bár a házasságuk zátonyra futott, cigány kurtizánként megjeleníteni önmagát az élettörténete ismeretében önironikusnak hat. A festmény szinte ismeretlen volt, mikor 1998-ban a Sotheby’s aukcióján megjelent, 2014-ben pedig már 3 millió amerikai dollárt adott érte egy hartfordi múzeum.
Artemisia Gentileschi felértékelődését mi sem mutatja jobban, hogy 2019-ben már 6,1 millió amerikai dollárért kelt egy festménye, és a Londoni National Gallery önálló tárlaton mutatta be alkotásait.
Szöveg: Tóbiás Lilla
Nyitókép: in.hu/Wikipedia
