művész virágokat fest

Ezt szimbolizálják a virágok a festményeken

A reneszánsz festmények egyik fő jellemzője, hogy közel mindegyiken felfedezhetünk valamilyen virágmotívumot. Vajon ezek csak esztétikai célokat szolgáltak vagy van valami mögöttes jelentésük?


A reneszánsz stílus alapvető jegyei közé tartozott a változatos, élénk színek használata és gyakoriak voltak a természet képi megjelenítései is. Emellett visszatérő témájuk volt még a szentek ábrázolása.


A szakértők szerint a növények előtérbe helyezése valamilyen extra jelentéstartalommal bír. Színük, fajtájuk, illetve méretük mind másra utal. Dr. Jonathan Foyle történész véleménye szerint a bibliai értelmezés alapján Istennek terve volt a teremtett világ minden részével, így azok másolása egy-egy tanításra vagy eseményre utal vissza. Ez természetesen nem csak a képzőművészetre jellemző, az építészetben az oszlopok és boltívek ellátása levélmintákkal a paradicsomi létre enged következtetni.

A piros szegfű görög jelentése Isten virága, így gyakran szerepel Szűz Mária és a kisded Jézus mellett. Más szemszögből a vörös szín megjelenítése Krisztus vérére utal, az öt virágszirom pedig a sebeire.

A háromszirmú kékliliom a Szentháromság szimbóluma, másfelől az árnyalat miatt Mária palástját is jelölheti.

Természetesen nem csupán a virágminták, hanem például a gyümölcsök és az évszakok is külön jelentéssel rendelkeznek. Az édenkerti állapotot leginkább a tavaszi virágzás idején szeretik ábrázolni, gyakran egy-egy korántermővel egyetemben. A megfestett szőlő a borra, Krisztus vérére és a templomi szertarásra utal, a narancs pedig a hosszú és hideg tél alatti életet testesíti meg.

Ha elrugaszkodunk a keresztény hitélet vonatkozásaitól, akkor régebbi kultúrák hiedelmeiben is találunk magyarázatokat ezekre a motívumokra.

Jennifer Meagher, az európai festészet szakértője szerint az antik kultúrákban jellemző volt, hogy egyes növényeket emberi tulajdonságokkal láttak el. A mitológiában látunk olyan esetet is, hogy büntetésként a vétkeseket virággá változtattak. Ismert példa erre Narkiszos története, aki hiúságában beleszeretett saját tükörképébe, ezért élete hátralévő részét nárciszként sínylődte végig.

Világi szemléletet vizsgálva a királyok uralmát előszeretettel sugallták ezekkel az ábrákkal. III. Edwardnak például hosszú ideig az öt szálú piros rózsa volt a címere.

Forrás: Femina