Kertész utcai Shaxpeare-mosó, Örkény Színház

Ezek voltak 2021 legfontosabb színházi előadásai

2021-ben is folyamatos bizonytalanságban, heroikus helytállással működtek a színházak. A járvány alakulása, a korlátozások folyamatos újratervezésre kényszerítette az alkotókat, és a szélsőséges helyzet, nagyon erős bemutatókat eredményezett. Aki idén kihagyta őket, 2022-ben még bepótolhatja!


Kertész utcai Shaxpeare-mosó, Örkény Színház

Kezdjük a sort egy kakukktojással! Idén a Színházi Kritikusok Céhe a Kertész utcai Shaxpeare-mosó produkciót választotta a legjobb előadásnak az elmúlt két évad terméséből. A járványhelyzet miatt nemcsak előadásokat halasztottak el, de a covid a közönséget is óvatosságra intette, így biztosan vannak még olyanok, akik nem jutottak el az Örkény Színház 2019-es Rómeó és Júlia feldolgozására. Závada Péter átiratában Bodó Viktor – a tőle megszokott hatásvadász effektekkel – egy húsbavágóan mai sztorit állított színpadra, amelyben az örkényes színészek új arcukat tudják megmutatni. A társulat és a rendező együttműködése szerencsére folytatódik a 2021 októberében bemutatott 33 álommal. A Keresztes Gábor zenéjére épülő jelenetsor kortárs életünk tébolyával szembesít.

Nem baj, majd megértem, Jurányi Ház

Bodor Johanna koreográfus, táncművész a Ceausescu-érában játszódó Nem baj, majd megértem c. önéletrajzi könyvét olyan nagy színházi fenoménok viszik színre a Jurányi Házban, mint Gyabronka József és Kerekes Éva, valamint a fiatalabb színész generáció már befutott, tehetséges képviselői: Bánfalvi Eszter és Ötvös András. A rendező Szikszai Rémusz, aki szintén a saját bőrén tapasztalta az elnyomó rendszer fojtogató mindennapjait. A történet szerint a tizenhét éves Johanna, a bukaresti balettintézet ígéretes növendéke, egyedül marad Ceausescu Romániájában. Választania kell a szerelme és a szülei, a karrier és a bizonytalan magyarországi jövő között. Két évig várja, hogy szülei után jöhessen Magyarországra, ezalatt megfigyelik. Az előadás súlyos dilemmákat állít elénk egy fiatal lány szemszögéből az elnyomó rendszerről, emberi kapcsolatokról és karrierről.

Minden negyedik, Radnóti Tesla Labor

Minden negyedik, Radn\u00f3ti Tesla Labor

Fotó: Radnóti Színház

A Radnóti Színház régi vágya valósult meg azzal, hogy létrejöhetett egy második játszóhelyük, a Radnóti Tesla Labor, ahol kortárs drámákat, kísérletező előadásokat láthat a közönség. Itt mutatták be a Minden negyedik c. előadást is, ami a perinatális veszteség tabutémáját állítja színre hét nő történetén keresztül. A cím arra utal, hogy minden negyedik várandósság idő előtt megszakad, és a Csábi Anna rendező gyűjtötte történetek arra világítanak rá, hogy ennek sokféle oka lehet. Abortusz, vetélés, beteg magzat, nem kívánt terhesség, transzgenerációs traumák és a háttérben felsejlő férfi alakok… A traumák súlyát ironikus dalokkal, minimalista koreográfiákkal és nem utolsó sorban sok humorral oldják az alkotók, többek között Fullajtár Andrea, Földes Eszter és Tordai Teri.

Az égő ház, Forte Társulat, Szkéné Színház

A Forte Társulat a Budapesti Műszaki Egyetem színjátszóhelyének, a Szkéné Színháznak visszatérő vendége. Horváth Csabának és társulatának emlékezetes előadásokat köszönhetünk, így van ez Az égő házzal is, melynek kérdésfelvetései és erős színpadi pillanatai mély nyomot hagynak a nézőben. A rendező Misima Jukio japán író négy darabját fűzte egybe, hogy megmutassa az egyedüllét és a várakozás végzetes fájdalmát, a hűtlenség valódi tétjét vagy a családi biztonság törékenységét – melyek kontinenstől, kultúrától és korszaktól függetlenek. Az előadást külön izgalmassá teszi a japán drámai hagyomány jelenléte és Horváth Csaba fizikai színházának minimalista látványvilága, mely ezúttal fenyőfalemezekkel operál.

Nagymamával álmodtam, Trafó

A covid nélkül nem jött volna létre Göndör László előadása, a Nagymamával álmodtam. A történet kiindulópontja, hogy a világjárvány közepén a 35 éves alkotó egy hónapra összeköltözött 97 éves nagymamájával, Katona Évával. A Trafó színpadán egy egyszemélyes darabot látunk, de Göndör László az együtt töltött idő alatt készített hang és videófelvételekkel interakcióba lép, sőt a közönséget is bevonja. Az alkotó nemcsak saját kapcsolatát vizsgálja meg a nagymamával, hanem a holokauszt felidézésével az elbeszélhetőséggel, a transzgenerációs hatásaival is szembenéz. Nagymama történetét a fiatal megélése felől látjuk, halljuk, s míg egyik pillanatban hahotázunk, másikban lemerevedünk a felidézett borzalom hallatán.

Szöveg: Tóbiás Lilla
Nyitókép: Örkény István Színház/Horváth Judit