A hála megmentheti az életed

A hála megmentheti az épelméjűségünket, függetlenül attól, hogy a világ mennyire őrültté válik. Megváltoztatja a perspektívánkat, és az élet jó dolgainak megbecsülésére és elismerésére irányul, valamint lehetővé teszi számunkra, hogy megálljunk, és felismerjük, mi minden volt jótékony hatással ránk az utunk során.

Amikor figyelmünket a pozitív gondolatokra és tapasztalatokra irányítjuk, azok kiszorítják a negatívakat. A diszpozíciós hála az életünkben lévő pozitívumok felismeréséről és megbecsüléséről szól. Egy vadonatúj tanulmány szerint a hálaadás megvédhet az öngyilkossági gondolatoktól és az öngyilkossági kísérletektől. Bár lehet, hogy egyesek közülünk természetüknél fogva hajlamosabbak a hála megélésére, mint mások, a hálaérzetünk növelése megmentheti az épelméjűségünket, és talán még az életünket is, olvasható a Psychology Today cikkében.

A veteránok hétéves longitudinális vizsgálatában McGuire és munkatársai (2022) azt találták, hogy azoknál, akik magas szintű diszpozíciós hálával rendelkeztek, kisebb valószínűséggel alakult ki depresszió, generalizált szorongásos zavar, PTSD, öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkossági kísérlet.

Nemcsak a jóllétet fenyegető veszélyek fordultak elő kisebb valószínűséggel azoknál, akik magas szintű diszpozíciós hálával rendelkeztek, hanem azoknál, akik alacsony szintű diszpozíciós hálával rendelkeztek, sokkal nagyobb volt az öngyilkossági kísérlet és az öngyilkossági gondolatok, valamint a depresszió, az általános szorongásos zavar és a PTSD kialakulásának kockázata is.

A diszpozicionális hála magasabb szintje nemcsak a jólétet védi, hanem arra is ösztönözhet bennünket, hogy kevésbé legyünk anyagiasak és kevésbé összpontosítsunk a javak felhalmozására. Valójában vannak arra utaló jelek, hogy az élményekre, nem pedig a dolgokra való költekezés nagyobb megbecsüléshez vezet.

Koncentráljunk a csúcsélményekre, ne a mélypontokra!

Egy változatosabb résztvevői csoporttal végzett, másik tanulmány a múltbeli pozitív emlékek felidézésének értékét vizsgálta együtt, és ennek kapcsolatát a diszpozicionális hálával. Ha képesek vagyunk a múltunkban történt pozitív dolgokra összpontosítani, ahelyett, hogy azon rágódnánk, mi ment rosszul, nagyobb valószínűséggel tapasztaljuk meg a jólét magasabb szintjét.

Bár mindannyian személyes tapasztalatból tudjuk, hogy „a nyomorúság szereti a társaságot”, sokkal jobb, ha okokat keresünk arra, hogy a múlt pozitív emlékeit, valamint azt ünnepeljük, ami jelenleg jól alakul az életünkben vagy a barátaink és családunk életében, mint a negatív eseményeken.

A múltbeli stresszorok vagy a szorongást kiváltó események felidézése az elménkben megtévesztheti a testünket, hogy azt higgye, a fenyegetés még mindig jelen van. Ez ugyanazt a fizikai állapotot idézheti elő, mint amit az eredeti stresszor okozott – felgyorsul a szívverés, megemelkedik a vérnyomás, és serkenti a kortizol, a stresszhormon termelődését.

E fiziológiai reakciók egyike sem tesz jót nekünk; ha megtanuljuk megtanítani az agyunkat arra, hogy átugorja a csak stresszt okozó emlékeket, és megálljon az örömöt vagy elégedettséget okozó emlékeknél, az jelentős változást hozhat az általános közérzetünkben.

Megtanulható a hála gyakorlása?

A hála gyakorlását több hatékony módon is elkezdhetjük. Az egyik a hálalista. Itt azokat a dolgokat kell összeszednünk az életünkből, amelyekért hálásak vagyunk, majd papírra vetni ezeket. A lista tartalmazhat olyan embereket, akiket nagyra értékelünk (család, romantikus partner, barátok, tanárok, mentorok), képességeket, amelyekkel rendelkezünk, pozitív körülményeket az életünkben, háziállatokat és így tovább.

Egy másik hatékony beavatkozás az úgynevezett „Három jó dolog". Nemcsak felsorolunk három konkrét jó dolgot, ami velünk történt, hanem leírjuk a három jó dolog okait is. Ez segít elmélyülni a reflexióban, és értékelni azt, ahogyan a dolgok az életünkben összeállnak, hogy pozitív eredményeket hozzanak.

A mentális kivonás egy olyan beavatkozás, amelynek során egy olyan pozitív fejleményre vagy eseményre gondolunk az életünkben, amely értelmet hordoz. Ezután gondolkodjunk el a „Mi lett volna, ha ez nem történik meg" forgatókönyveken; ez segít felismerni a szerencsénket a bekövetkezett dolgok miatt, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amiről úgy érezzük, hogy nem ment jól az életünkben.

A hála levelek és a hála-látogatások egy kicsit több elkötelezettséget igényelnek. Ezek során az életünkben fontos embereknek levélben vagy látogatáson keresztül osztjuk meg a hálánkat. Lehet, hogy egy tanárnak írunk, aki segített egy jó döntést hozni vagy egy barátnak, aki akkor volt ott, amikor a legnagyobb szükségünk volt valakinek a támogatására, esetleg egy családtagnak, akit akkoriban nem értékeltünk teljesen.

A hálára okot adó okok azonosítása arra ösztönöz, hogy az életünkben megtapasztalt pozitív eseményekre összpontosítsunk, a hálát és örömöt kiváltó emlékek felidézése pedig serkenti a dopamin és a szerotonin, a szervezetünk jó közérzetet keltő hormonjainak termelődését is. Amikor hálásnak érezzük magunkat egy másik embernek a kedvességéért, fokozzuk a szociális dopaminköröket, amitől még jobban érezzük magunkat. A kutatások azt mutatják, hogy még ha nem is tudunk azonnal előállni egy litániával, amiért hálásak lehetünk, már önmagában a jó keresése az életben fokozza az érzelmi intelligenciát, és arra nevel, hogy a jót, ne pedig a rosszat keressük az életben.

Nyitókép: Shutterstock / Natalie Board