Szívet tartó személy, aki azt az emberi elme belsejében lévő rekeszbe helyezi

Az alvás segít az agynak az érzelmek feldolgozásában

Egy új tanulmány feltárta, hogy az alvás milyen fontos módon segíti az agyat az érzelmek feldolgozásában a következő napra, és bár a felfedezéseket egereken fedezték fel, az emberi alvás néhány rejtélyének megfejtésében is segíthetnek.


Az alvás szerepe az agyműködésben még mindig nagy rejtély, de elsöprő bizonyíték van arra, hogy a gyors szemmozgásos (REM) alvás segít az embereknek megszilárdítani az érzelmi emlékeiket.

De hogy ez valójában hogyan játszódik le az agyban, azt a tudósok még mindig vizsgálják.

A prefrontális kéreg az agynak egy olyan része, amely nagymértékben részt vesz az érzelmi feldolgozásban, és mégis a REM-alvás során egyes neuronjai, az úgynevezett piramisneuronok furcsán csendesek.

Ez elsőre paradoxnak tűnhet. Végül is, hogyan segít az agynak ez a része az érzelmeink kontrollálásában alvás közben, ha nem aktív, amikor ténylegesen becsukjuk a szemünket?

Mint kiderült, a csend is egy erőteljes eszköz. Az alvó és éber egereken végzett kutatások szerint a prefrontális kéreg elcsendesedése a REM-alvás alatt segít az egész rendszer újraindításában, számol be róla a ScienceAlert.

Az eredmények összhangban vannak más, nemrégiben végzett tanulmányokkal, amelyek szerint az alvás kordában tartja az idegsejtek aktivitását.

Megfelelő REM-alvás nélkül az agyi hálózatok "túltelítődhetnek" érzelmi üzenetekkel, például félelemmel, ami megnehezíti a fontos jelek elkülönítését a háttérzajtól. Ébrenlétben ez ahhoz vezethet, hogy az egér túlságosan félelmetesen viselkedik vagy nem eléggé fél.

Amikor aktívak és ébren vannak, az agy neuronjai üzeneteket kapnak a "karjaiktól" (más néven dendritjeiktől). Ezek az üzenetek ezután a neuron testéhez (más néven a szómához) jutnak el, amely felelős az üzenetek továbbításáért a többi neuron felé.

REM-alvás közben azonban az egerek prefrontális kéregben lévő neuronjai másképp viselkednek. A dendritek fokozott aktivitást mutatnak, de a szóma csökkent aktivitást mutat.

„Ez a két sejtrekesz szétválasztását jelenti, más szóval a szóma mélyen alszik, a dendritek pedig ébren vannak”

– magyarázza Antoine Adamantidis neurológus a svájci Berni Egyetemről.

Egyszerűbben fogalmazva ez a szétkapcsolódás azt jelenti, hogy a neuronok feldolgozzák a már kapott információkat, de nem küldenek tovább üzeneteket.

Mivel a neuron teste már nem küld annyi üzenetet, a karjainak van ideje megszilárdítani a már kapott információkat, lényegében „megtanulva”, hogy mely bejövő üzeneteket kell elküldeni, és melyeket nem. Ez lehetővé teszi az agy számára, hogy másnap jobban reagáljon a környezeti változásokra, és az állatok nagyobb hatékonysággal tudnak különbséget tenni a veszély és a biztonság között.

Amikor a dendritek aktivitását gátolták a REM-alvás alatt, a vizsgálatban részt vevő egerek elvesztették a veszélyt és a biztonságot jelző hangjelzések megkülönböztetésének képességét.

Eközben, amikor a szoma nem volt hatékonyan elhallgattatva a REM-alvás alatt, az egerek összességében jobban ráhangolódtak a veszélyre utaló jelekre.

„Ez az érzelmi emlékek túlzott konszolidációját eredményezheti, amelyet a poszttraumás stresszbetegségeknél és más affektív pszichiátriai és hangulati zavaroknál megfigyeltek, és amely gyakran a REM-alvás zavarával jár együtt”

– vélik a szerzők.

A mechanizmust emberi neuronokon még nem figyelték meg, de az eredmények segíthetnek a tudósoknak jobban megérteni, hogy az olyan állapotok, mint a poszttraumás stressz zavar és az alvászavarok miért kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz.

Nyitókép: Shutterstock