Anya és csecsemő otthon, sötét, szomorú környezetben

Így hat a gyerekre, ha az anya depressziós

Két új tanulmány rámutat a szülők érzelmi állapotának a gyermekekre gyakorolt hatásaira.


A természet kontra nevelés vitája a tudományban, különösen a pszichiátriában, töretlenül fennáll. Amikor egy adott egyén által mutatott bizonyos ismétlődő érzelmi reakciókról van szó, a szakmában sokan inkább azt hiszik, hogy az egyén egyszerűen így született.

Robert SapolskyBehave című könyvében azonban azt írja, hogy több száz génnel rendelkezünk, amelyek bizonyos viselkedésformákat egy kicsit valószínűbbé vagy kevésbé valószínűvé tesznek. Egyetlen összetett emberi viselkedést sem határoz meg teljes egészében egy gén vagy géncsoport. Arra is erősen be vagyunk programozva, hogy hajlamosak vagyunk bizonyos módon reagálni a rokonsági csoportunk viselkedése alapján, bár egy bizonyos életkor elérése után még mindig meghozhatjuk azt a nehéz döntést, hogy ne tegyük ezt.

Egyes agyi betegségeknek kétségtelenül erős genetikai összetevője van, mint például a major depressziós zavar és a skizofrénia, de úgy tűnik, hogy sok más érzelmi reakciómintát sokkal inkább a családi környezet, mint konkrét gének befolyásolnak.

Néhány tanulmány valóban ebbe az irányba mutat, köztük két olyan is, amely nemrégiben jelent meg. A Biological Psychiatry című szaklapban nemrég megjelent, Judith MorganCognitive Neuroscience and Neuroimaging című tanulmánya hat és nyolc év közötti gyermeket vett fel, akiknek nem volt pszichiátriai betegsége. A gyerekek felének az édesanyja klinikai depresszióval küzdött, a másik felének pedig nem volt pszichiátriai előzménye.

A jutalommal kapcsolatos agyi aktivitás mérésére a gyerekek egy videojátékot játszottak, amelyben funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) alatt találgatták, hogy a két ajtó közül melyik tartalmaz rejtett tokent.

A depresszió megzavarhatja a szülők azon képességét, hogy lehetővé tegyék az érzelmi szocializációt, azt a folyamatot, amelynek során a gyerekek a szüleik érzelmi reakcióiból tanulnak. A pozitív szocializációs válaszok közé tartozik az elismerés, az utánzás és a kidolgozás, míg a negatív vagy érzelmileg tompító szülői válaszok lehetnek elutasítóak, érvénytelenítők vagy büntető jellegűek.

A vizsgálatban részt vevő anyák egy átfogó kérdőívet töltöttek ki, amelynek célja a szülői érzelmi szocializáció mérése volt, és amelyhez egy tucatnyi szituációs matricát mutattak be a gyermekek pozitív érzelemnyilvánításairól, és összegyűjtötték a szülők reakcióit ezekre.

Azoknál a gyerekeknél, akiknek az anyja depressziós volt, nagyobb valószínűséggel csökkent a jutalmazással kapcsolatos aktivitás az agyuk egy olyan részében, amely ezt kezeli, de csak akkor, ha az anyjuk kevésbé lelkes és inkább tompító reakciókról számolt be gyermekeik pozitív érzelmeire, állapították meg a kutatók.

„Vizsgálatunkban az anyák saját depressziós története önmagában nem állt összefüggésben a jutalmazásra adott megváltozott agyi válaszokkal a korai iskoláskorú gyermekeknél. Ehelyett ez a kórtörténet csak az anyák szülői viselkedésével együttesen volt hatással a gyermekek agyi válaszaira, például az anyák gyermekük pozitív érzelmeinek elismerésére, utánzására vagy kidolgozására”

– fogalmazott Morgan.

Egy másik vizsgálatban úgy tűnt, hogy az azonos nemű szülők nagyobb hatással vannak utódaik szorongásos zavaraira, mint az ellenkező nemű szülő, ami ismét arra utal, hogy a környezeti tényezők valószínűleg fontosabbak, mint a gének.

A vizsgálatban félig strukturált interjúk segítségével állapították meg a szülők és az utódok szorongásos zavarának életkori diagnózisát, illetve megvizsgálták az azonos vagy ellenkező nemű szülő szorongásos zavara és az utódok szorongásos zavarai közötti összefüggést.

A kutatók megállapították, hogy az azonos nemű szülő szorongásos zavarai összefüggésbe hozhatók az utódok szorongásos zavarainak megnövekedett arányával, míg az ellenkező nemű szülő szorongásos zavarai nem. A szorongás nélküli azonos nemű szülővel való közös háztartás az utódok szorongásos zavarainak alacsonyabb arányával járt együtt, de a szorongás nélküli ellenkező nemű szülő jelenléte nem.