Gyermekkori érzelmi elhanyagolás okozza ezt az 5 életre szóló hibát
Előfordulhat, hogy úgy követünk el életre szóló hibákat, hogy nem is sejtjük: ennek a gyermekkori érzelmi elhanyagolás az oka.
De hogyan vezethet a gyermekkori érzelmi elhanyagolás életen át tartó hibákhoz?
Ha gyermekkori érzelmi elhanyagolással nőttél fel, akkor öntudatlanul azt tanulod meg, hogy az érzéseid egyáltalán nem számítanak. Bár a szüleid ezt nem mondják ki soha, csupán figyelmen kívül hagyják és elutasítják az érzéseidet azokban a pillanatokban, amikor szükséged van a figyelmükre, az érvényesítésükre és az együttérzésükre.
Így aszerint az elképzelés szerint élsz, hogy az érzéseid nem számítanak. Ha ebben a hamis állításban éled le az életedet, akkor azt sem veszed észre, hogy ez közvetlenül befolyásolja azt, hogy ki vagy és mit teszel a jelen életedben.
Az a gondolat, hogy az érzéseid nem fontosak, egyszerűen tévhit. Az érzések fontosak, nem csak másoké, a tieid is. Azért élnek bennünk, hogy végig vezessenek bennünket az életünkben. Olykor védelmeznek, néha motiválnak és sok esetben összekötnek bennünket. Azonban akkor, amikor azt gondolod, hogy az érzelmeid ellened vannak, akkor rögtön kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás arra készít fel, hogy akaratlanul újra és újra ugyanazokat a sablonos hibákat kövesd el az életedben, lássuk ezeket.
Saját magadat hibáztatod
Úgy érezheted, hogy a körülötted lévő emberek rendelkeznek valamilyen leírhatatlan tulajdonsággal, ami belőled hiányzik. Talán értetlenül állsz az előtt, hogy mások hogyan tudnak olyan szenvedélyesnek, vidámnak vagy magabiztosnak tűnni. A különbség, amit magad és mások között látsz, az, hogy ők érzelmekkel teli életet élnek. Az azonban, hogy érzelmileg elhanyagolt gyermekkorod volt, nem jelenti azt, hogy az érzelmeid már egyáltalán nem is léteznek. Még mindig benned vannak, és arra várnak, hogy elismerd őket. Minél jobban megismered és megérted őket, annál kevésbé érzed majd magad kívülállónak és annál kevésbé okolod majd saját magadat mindenért.
Túlságosan felelősnek érzed magad másokért
Alapjáraton úgy vagyunk bekódolva, hogy az érzelmeink vezéreljenek minket, azonban te, ha érzelmileg elhanyagolt gyermekkorban nőttél fel, nem hallgatsz a sajátodra. Emiatt másokéra különösen rá tudsz hangolódni. Ha a figyelmed egy részét a saját érzéseidre irányítanád, máris kevésbé éreznéd magad felelősnek másokért. Ne próbáld meg irányítani az irányíthatatlant.
A saját szükségleteidet háttérbe szorítod
Szilárdan hiszed, hogy mindent meg tudsz oldani egyedül. Számodra a segítségkérés a gyengeség jele és az is, ha az érzéseidet átéled. Azonban, ha egyszer elkezded azonosítani az érzéseidet, akkor rájössz, hogy vannak olyan szükségleteid, melyekkel érdemes törődni, és nem szoríthatod magad mindig a háttérbe. Ne csak mások igényeivel foglalkozz, hidd el, hogy te is fontos vagy!
Szerinted az érzelmeid terhelnek másokat
Mivel az érzéseidet nemkívánatosnak tekinted, feltételezed, hogy mások is tehernek tekintik őket. Úgy gondolod, hogy mások elutasítanak, vagy nem lesznek képesek kezelni az érzéseidet, akárcsak az érzelmileg elhanyagoló környezet, amelyben felnőttél. Ez pedig csak magányosság érzést szül. Ne nyomd el magadban az érzéseidet!
Nem mondod ki a véleményedet
Az élet tele van kényelmetlen pillanatokkal. Előfordulhat, hogy a párod megbánt, a főnököd kiabál veled, vagy egy barátod nem ért veled egyet valami fontos dologban. Amikor ilyen dolgok történnek, elzárkózol, mert ezeket a nagyobb érzelmeket ijesztőnek és tisztázatlannak érzed. Ebből pedig az következik, hogy a saját igazságodat és véleményedet inkább magadban tartod. Így a problémák megoldatlanul maradnak és csak gurítod őket magad előtt, míg végül lavinát nem indítasz velük. Adj esélyt a körülötted lévőknek, hogy igazán megismerjenek téged.
Nyitókép: Shutterstock
