Még a globális felmelegedésnél is gyorsabban emelkedik a sarkvidéki hőmérséklet

„Harminc évet tartják a minimumnak az éghajlatváltozáshoz. Mi 21 évre csökkentettük az időintervallumot. Ezen a kisebb időskálán, és ellentétben a korábbi vizsgálatokkal, amelyek szerint az északi-sarkvidéki erősödési index egyenletesen növekszik, két különálló lépést figyeltünk meg, egyet 1986-ban, egy másodikat pedig 1999-ben”

– idézi a PhysPetr Chyleket, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium fizikusát és éghajlatkutatóját, a Geophysical Research Letters című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzőjét.

Mivel a Chylek és munkatársai által azonosított évtizedenkénti epizodikus tendencia hatással van a globális időjárásra és a tengerszintre, a jövőbeli éghajlatváltozás kisebb időtávlatokban történő pontos előrejelzése alapvető fontosságú a hatások bármilyen enyhítésének megtervezéséhez és az alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához. Az Északi-sarkvidék befolyásolja a világ éghajlatát és időjárását, és a grönlandi jégtakaró olvadása a tengerszint emelkedését okozza, ami számos part menti közösséget fenyeget.

A tanulmányban szereplő erősítési index a 21 éves sarkvidéki hőmérsékleti trend és a 21 éves globális hőmérsékleti trend hányadosa. A tanulmány számításai szerint az északi-sarkvidéki erősítési index a 21. század első évtizedeiben meghaladja a 4-et, ami négyszer gyorsabb, mint a globális átlag, és lényegesen gyorsabb, mint amit a korábban közzétett kutatások 30-40 éves időintervallumokat használva állapítottak meg. Ezek a korábbi tanulmányok az indexet 2 és 3 közé tették.

A nemzetközi kutatócsoport a Coupled Model Intercomparison Project széles körben használt CMIP6 gyűjteményének 39 éghajlatváltozási modellje közül négyet talált, amelyek 1986 körül viszonylag jól reprodukálták az első lépést, de egyet sem, amely 1999-ben reprodukálta volna a második lépést. A CMIP az éghajlati modellek nemzetközi együttműködése, amely közös paraméterkészletet használ. A CMIP6-ot használták az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi értékelő jelentésének elkészítéséhez.

„Az első lépést a légkörben lévő szén-dioxid és más szennyező anyagok növekvő koncentrációjának tulajdonítottuk, mert több modell is helyesen adja vissza, de a második lépést az éghajlat változékonyságának tulajdonítjuk, mert egyik modell sem tudja reprodukálni a második lépést”

– mondta Chylek.

A rövid távú éghajlati változékonyságot a több mint 30 éves időskálával rendelkező éghajlati modellek jellemzően nem észlelik.

A tanulmány nem határozza meg a viszonylag hirtelen bekövetkezett növekedés okát, de a szerzők feltételezik, hogy valószínűleg a tengeri jég és a vízgőz visszacsatolása, valamint a légköri és óceáni hőnek az Északi-sarkvidékre való beáramlásában bekövetkezett változások játszanak közre. Az Északi-sarkvidéki erősítési index jövőbeli növekedése valószínűleg kisebb lesz, ahogy az Északi-sarkvidék és a trópusok közötti hőmérséklet-különbség csökken.

Chylek elmondta, hogy a kutatócsoport legközelebb az Északi-sarkvidék jövőbeli éghajlati előrejelzéseit fogja vizsgálni azon négy modell segítségével, amelyek a legjobban megfeleltek a megfigyelt felmelegedési trendnek, a kiugrásokkal együtt.

„Mivel ez a négy modell legalább az első lépést helyesen reprodukálja, feltételezzük, hogy egy kicsit jobbak a jövőbeli éghajlati előrejelzésekhez. Az emberek általában átlagolják az összes modellt, és feltételezik, hogy az együttes megbízhatóbb, mint bármelyik modell. Mi megmutatjuk, hogy az átlag ebben az esetben nem működik.”

A kutatócsoport nyilvánosan elérhető hőmérsékleti adatokat töltött le az internetről az Északi-sarkvidékre vonatkozóan, és a CMIP6-gyűjteményben szereplő éghajlati modellek kimeneti szimulációit használta.

„Az embereket nemcsak a hosszú távú éghajlatváltozás érdekli, hanem a 10 évre, 20 évre, 30 évre előre is. A dekádos előrejelzéshez elég fontos az a megfigyelésünk, hogy az erősítési index a múltban lépcsőzetesen változott”

– mondta Chylek.

A kutatócsoportban a Los Alamos, a Kelet-Angliai Egyetem, a PAR Associates, a Washingtoni Egyetem, a Csendes-óceáni Tengeri Környezetvédelmi Laboratórium és a Dalhousie Egyetem munkatársai vettek részt.

Nyitókép: Unsplash