Fenyegető előrejelzés a globális felmelegedésről

Az éghajlatváltozásról szóló 2015-ös párizsi megállapodásban az országok megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést "jóval" 2 °C alatt tartják az 1850 és 1900 között mért szinthez képest, és lehetőség szerint 1,5 °C alatt.

„Annak az esélye, hogy a globális felszínközeli hőmérséklet 2022 és 2026 között legalább egy évben meghaladja az iparosodás előtti szinthez képest az 1,5 °C-ot, nagyjából ugyanolyan valószínű, mint a nem”

– idézi az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) éves éghajlati jelentését a ScienceAlert.

A WMO 48 százalékra tette a valószínűséget, és azt mondta, hogy az idő előrehaladtával növekszik.

Az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-kal magasabb átlaghőmérséklet többéves időszak alatt átlépné a párizsi célkitűzést.

„Ez a tanulmány, magas szintű tudományos felkészültséggel, azt mutatja, hogy mérhetően közelebb kerülünk ahhoz, hogy ideiglenesen elérjük a párizsi megállapodásban foglalt alacsonyabb célértéket. Az 1,5 °C-os érték nem valami véletlenszerű statisztika. Inkább annak a pontnak a mutatója, ahol az éghajlati hatások egyre károsabbá válnak az emberek, sőt az egész bolygó számára”

– mondta Petteri Taalas, a WMO vezetője.

A Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os szintje a hosszú távú felmelegedésre vonatkozik, de a globális hőmérséklet emelkedésével várhatóan egyre gyakrabban fordulnak elő átmeneti túllépések.

„Egyetlen 1,5 °C feletti év nem jelenti azt, hogy átléptük a Párizsi Megállapodás ikonikus küszöbértékét, de azt mutatja, hogy egyre közelebb kerülünk ahhoz a helyzethez, amikor az 1,5 °C-ot hosszabb időre túlléphetjük”

– fogalmazott Leon Hermanson, a brit Met Office nemzeti meteorológiai szolgálat munkatársa, a jelentés vezetője.

A WMO előzetes adatai szerint a globális átlaghőmérséklet 2021-ben mintegy 1,11 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet.

A jelentés szerint a 2021 elején és végén egymást követő La Nina-jelenségek lehűlő hatást gyakoroltak a globális hőmérsékletre. Ez azonban csak átmeneti volt, és nem fordította meg a hosszú távú globális felmelegedési tendenciát.

A La Nina a Csendes-óceán középső és keleti egyenlítői részén a felszíni hőmérséklet nagymértékű lehűlésére utal, amely jellemzően 2-7 évente fordul elő.

Ez a hatás széleskörűen befolyásolja az időjárást világszerte, jellemzően a déli oszcillációs ciklusban az El Nino felmelegedési fázisával ellentétes hatást fejt ki. Bármilyen El Nino esemény kialakulása azonnal felpörgetné a hőmérsékletet, ahogy ez 2016-ban is történt – közölte a WMO.

Az előrejelzések szerint a 2022 és 2026 közötti időszakban a globális felszínközeli hőmérséklet éves átlaga minden évben 1,1 °C és 1,7 °C között lesz az iparosodás előtti szinthez képest. Mindössze 10 százalék az esélye annak, hogy az ötéves átlag meghaladja az 1,5 °C-os küszöbértéket.

„Amíg folytatjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását, a hőmérséklet tovább emelkedik. Ezzel párhuzamosan óceánjaink továbbra is melegebbek és savasabbak lesznek, a tengeri jég és a gleccserek tovább olvadnak, a tengerszint tovább emelkedik, és időjárásunk egyre szélsőségesebbé válik. Az Északi-sarkvidék felmelegedése aránytalanul nagy, és ami az Északi-sarkvidéken történik, az mindannyiunkat érint”

–tette hozzá Taalas.

Eközben a 2022-re előre jelzett csapadékmintázatok az 1991-2020-as átlaghoz képest azt sugallják, hogy Délnyugat-Európa és Észak-Amerika délnyugati részén nagyobb az esélye a szárazabb időjárásnak, Észak-Európában, a Száhel-övezetben, Brazília északkeleti részén és Ausztráliában pedig a csapadékosabb időjárásnak.

Nyitókép: Shutterstock