Kiderült, mi váltotta ki a világ legnagyobb klímakatasztrófáját
A tengerek felszíni hőmérséklete több mint 6-8 ℃-kal emelkedett a szibériai kitörést megelőző több százezer évben. Ezt követően a hőmérséklet ismét emelkedett, olyannyira, hogy az összes élő faj 85-95 százaléka végül kihalt.
A szibériai kitörés nyilvánvalóan nyomot hagyott a bolygón, de a szakértők továbbra is értetlenül állnak a kérdés előtt, hogy mi okozta az azt megelőző kezdeti felmelegedést. Egy új ktatásból kiderült, hogy Ausztrália saját ősi vulkánjai nagy szerepet játszottak ebben. A szibériai eseményt megelőzően Új-Dél-Wales északi részén katasztrofális kitörések következtében vulkáni hamu borította be a keleti partvidéket.
Ezek a kitörések olyan nagyok voltak, hogy a világ eddigi legnagyobb éghajlati katasztrófáját indították el – ennek bizonyítékait ma Ausztrália vastag üledékhalmai rejtik mélyen.
A Nature folyóiratban nemrég közzétett tanulmány megerősíti, hogy Kelet-Ausztráliát 256 és 252 millió évvel ezelőtt ismételt „szuperkitörések” rengették meg.
A szuperkitörések eltérnek a passzívabb szibériai eseménytől. Ezek a katasztrofális robbanások hatalmas mennyiségű hamut és gázokat hánytak a légkörbe. Ma ennek bizonyítékait az üledékes kőzetekben található világos színű vulkáni hamurétegekben látjuk. Ezek a rétegek NSW és Queensland hatalmas területein találhatók, Sydney-től egészen Townsville közelében.
Az említett tanulmány azonosította ennek a hamunak a forrását NSW New England régiójában, ahol a vulkánok erodált maradványai megmaradtak.
Bár az erózió a bizonyítékok nagy részét eltávolította, az immár ártalmatlannak tűnő sziklák a rettenetes kitörések rekordjai. A keletkezett hamu vastagsága és terjedése összhangban van az ismert legnagyobb vulkánkitörések némelyikével.
Mekkorák voltak a szuperkitörések?
Legalább 150 000 km³ anyag tört ki az észak-észak-északnyugati vulkánokból 4 millió év alatt. Emiatt hasonlítanak az Egyesült Államokban található Yellowstone és az új-zélandi Taupo szupervulkánjaihoz.
Összehasonlításképpen: a Vezúv i. u. 79-ben történt kitörése, amely eltörölte az olaszországi Pompeji városát, mindössze 3-4 km³ kőzetet és hamut termelt, a Szent Helén-hegy 1980-as halálos kitörése pedig körülbelül 1 km³ volt.
Az ausztráliai kitörések többször is beborították volna az egész keleti partvidéket – egyes helyeken méteres vastagságú hamuval. Az üvegházhatású gázok hatalmas kiáramlása pedig globális klímaváltozást idézett volna elő.
Környezeti pusztítás
Az ősi üledékes kőzetekből megismerhetjük a kitörések által okozott környezeti károk idővonalát, meky bizonyítékokat a szénrétegek őrzik meg.
A mai kelet-ausztráliai szénlelőhelyek azt mutatják, hogy a terület nagy részét egykor erdők borították. A szuperkitörések után azonban ezek az erdők 252,5–253 millió évvel ezelőtt, mintegy 500 000 éven át tartó bozóttüzek sorozatában hirtelen véget értek.
A növényi anyag jellemzően mocsarakban halmozódott fel, majd üledékek alá temették. Az eltemetési folyamat során hő és nyomás hatására a növényi anyag szénné alakult át. Az erdők nélkül nem volt növényi anyag, amely felhalmozódhatott volna, így az ökoszisztéma összeomlott, és a legtöbb állat kihalt.
A későbbi szibériai kitörések csak felerősítették az ausztráliai szupervulkánok által megkezdett pusztítást. Az ökoszisztémák összeomlása sem korlátozódott csak Ausztráliára, a katasztrofális esemény az összes ősi kontinenst érintette. Jelentős hatással volt az élet evolúciójára, mely végül a dinoszauruszok felemelkedéséhez vezetett.
Ausztrália szuperkitörései az ősi világ változásainak egyik legfontosabb jelzője voltak. Miközben a jövőben egy lakhatóbb éghajlat elérésére törekszünk, ki gondolta volna, hogy a környezeti katasztrófa nyomai a lábunk alatt vannak eltemetve?
Nyitókép: Shutterstock / Vadim Sadovski
