Tegyük le az elektronikai készülékeket, és hagyjuk az elménket elkalandozni
„Az embereknek feltűnő képessége van arra, hogy elmerüljenek a saját gondolataikban. Kutatásunk azt sugallja, hogy az egyének nehezen tudják értékelni, mennyire lekötő lehet a gondolkodás. Ez megmagyarázhatja, hogy az emberek miért szeretik inkább lefoglalni magukat eszközökkel és más zavaró tényezőkkel, ahelyett, hogy a mindennapi életben szánnának egy pillanatot a gondolkodásra és a képzeletre”
– mondta a Journal of Experimental Psychology című folyóiratban jelent megjelent tanulmány vezető szerzője, Aya Hatano, a japán Kiotói Egyetem munkatársa a Medical Xpressnek.
A kutatók hat kísérletsorozatban, összesen 259 résztvevővel hasonlították össze az emberek előrejelzéseit arról, hogy mennyire élveznék, ha egyszerűen csak ülnének és gondolkodnának, az ezzel kapcsolatos tényleges tapasztalataikkal.
Az első kísérletben arra kérték a résztvevőket, jósolják meg, mennyire élveznék, ha 20 percig egyedül ülnének a gondolataikkal, anélkül, hogy bármi zavaró dolgot csinálhatnának, például olvashatnának, sétálhatnának vagy okostelefonjukat nézegethetnék. A résztvevők ezután beszámoltak arról, mennyire élvezték.
A kutatók azt találták, hogy az emberek lényegesen jobban élvezték a gondolataikkal töltött időt, mint azt előre megjósolták. Ez igaz volt a kísérlet azon változataira, amelyekben a kísérleti személyek egy üres konferenciateremben vagy egy kis, sötét, sátorral fedett, vizuális ingerek nélküli területen ültek; azokra a változatokra, amelyekben a gondolkodási időszak három percig vagy 20 percig tartott; és egy olyan változatra, amelyben a kutatók arra kérték az embereket, hogy a feladat végeztével helyett a feladat közepén számoljanak be az élvezetről. A résztvevők minden esetben jobban élvezték a gondolkodást, mint amire számítottak.
Egy másik kísérletben a kutatók összehasonlították a résztvevők egyik csoportjának arra vonatkozó előrejelzését, hogy mennyire élvezik majd a gondolkodást, egy másik csoport előrejelzésével, hogy mennyire élvezik majd a híreket az interneten.
A kutatók ismét azt találták, hogy az emberek alábecsülték a gondolkodás örömét. A gondolkodó csoport azt várta, hogy lényegesen kevésbé fogja élvezni a feladatot, mint a híreket ellenőrző csoport, de később a két csoport hasonló mértékű élvezetről számolt be.
Dr. Kou Murayama, a tanulmány társszerzője és a németországi Tübingeni Egyetem munkatársa szerint ezek az eredmények különösen fontosak a modern korban, amikor az információ túlterheltség és a figyelemelterelés állandóan elérhető.
„Ma már rendkívül könnyű „elütni az időt”. A buszon munkába menet megnézhetjük a telefonunkat ahelyett, hogy elmerülnénk a belső, szabadon lebegő gondolkodásban, mert előre látjuk, hogy a gondolkodás unalmas lesz. Ha azonban ez a jóslat pontatlan, akkor elszalasztja a lehetőséget, hogy pozitívan foglalkoztassa magát anélkül, hogy ilyen stimulációra támaszkodna”
Ennek az elszalasztott lehetőségnek ára van, mert korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a kutatók szerint bizonyos előnyökkel jár a gondolatok elkalandozására fordított idő. Segíthet az embereknek a problémamegoldásban, fokozhatja a kreativitásukat, és még abban is segíthet, hogy megtalálják az élet értelmét.
„Azzal, hogy az emberek aktívan kerülik a gondolkodási tevékenységeket, lemaradhatnak ezekről a fontos előnyökről”
– tette hozzá Murayama.
Fontos megjegyezni, hogy Murayama szerint a résztvevők nem rendkívül élvezetes feladatnak értékelték a gondolkodást, hanem egyszerűen csak élvezetesebbnek, mint amilyennek gondolták. A kísérleti személyek élvezeti szintje átlagosan 3-4 körül volt egy 7 pontos skálán. Murayama szerint a jövőbeni kutatásoknak azt kellene megvizsgálniuk, hogy a gondolkodás mely típusai a legélvezetesebbek és legmotiválóbbak.
„Nem minden gondolkodás önmagában véve kifizetődő, sőt, egyes emberek hajlamosak a negatív gondolkodás ördögi körére”
– fogalmazott.
A kutatók szerint a jövőbeli kutatásoknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy az emberek miért becsülik alá, mennyire fogják élvezni a gondolkodást. Az eredményeket a jelenlegi vizsgálatnál változatosabb populációkban is meg kell ismételni, amelyben minden résztvevő japán vagy az Egyesült Királyság főiskolai hallgatója volt.
Nyitókép: Shutterstock
