A háziállat gyászolása akár nehezebb is lehet, mint egy személy elvesztése

A kutatók a háziállatokkal való kapcsolatunkban is azonosították az emberi kötődés kulcsfontosságú összetevőit, többek között a másik megbízható vigaszforrásként való megtapasztalását, az öröm érzését a jelenlétében, valamint a hiányát, ha távol vagyunk tőle.

Az emberek bizonyos csoportjai nagyobb valószínűséggel alakítanak ki azonban bensőséges köteléket háziállataikkal, például magányosan, izoláltan élő (idős) emberek vagy azok, akik segítő állatokra támaszkodnak.

A kutatók megállapítása szerint a bolyhos, pikkelyes és tollas állatokkal való kapcsolatunknak ára van, mivel az ő elvesztésüket is meggyászoljuk. A háziállatok gyászának néhány aspektusa azonban egyedülálló.

Eutanázia

Sok ember számára a háziállat halála lehet az egyetlen, az eutanáziával kapcsolatos gyásztapasztalat. A kedvencünk elaltatására vonatkozó döntés miatti bűntudat vagy kétségek megnehezíthetik a gyászt. A kutatások szerint például különösen nagy kihívást jelenthetnek a családon belüli nézeteltérések arról, hogy helyes-e (vagy helyes volt-e) elaltatni egy háziállatot.

Az eutanázia azonban lehetőséget ad az embereknek arra is, hogy felkészüljenek a szeretett állat halálára. Lehetőség van elbúcsúzásra és a szeretet kifejezésére szolgáló utolsó pillanatok megtervezésére, például egy kedvenc étellel, vagy egy együtt töltött éjszakával.

A háziállatok elaltatására adott reakciók nagyon eltérőek lehetnek. Izraeli kutatások szerint az eutanáziával elaltatott háziállat halála után az emberek 83 százaléka biztos abban, hogy jó döntést hozott, mivel szerintük méltóbb, a szenvedést minimalizáló halált biztosítottak kedvencüknek.

Egy kanadai tanulmány szerint a vizsgálatukban részt vevők 16 százaléka gyilkosnak érezte magát amiatt, hogy háziállatát elaltatták.

Amerikai kutatások azt mutatták, hogy a döntés nagyon árnyalt, vizsgálatukban a résztvevők 41 százaléka érzett bűntudatot, 4 százalékuk pedig öngyilkossági érzéseket tapasztalt, miután beleegyezett állatának elaltatásába.

Az emberek tapasztalatait a háziállat eutanáziával kapcsolatban a kulturális hiedelmek, a kapcsolat jellege és intenzitása, a kötődési stílusok és a személyiség is befolyásolják.

Jogfosztott gyász

Ezt jogfosztott gyásznak nevezik, ami olyan veszteségekre utal, amelyeket a társadalom nem értékel teljesen, vagy figyelmen kívül hagy. Ez megnehezíti a gyászt, legalábbis nyilvánosan, ez a fajta veszteség még mindig kevésbé elfogadható társadalmilag.

Robert Neiymeyer és John Jordan pszichológusok szerint a jogfosztott gyász az empátia kudarcának eredménye. Az emberek azért tagadják meg saját háziállatuk gyászát, mert egy részük szégyenletesnek érzi, hogy a háziállat gyásza elfogadhatatlan a családjuk számára.

Előfordulhat, hogy a háziállat gyászának mélysége és az állatok halálával kapcsolatos társadalmi elvárások között nincs összhang. Van, aki például megvetéssel reagál arra, ha valaki azért vesz ki szabadságot a munkájában, mert gyászolja a háziállatát.

A kutatások azt sugallják, hogy amikor az emberek egy háziállat elvesztése miatt szenvednek, a jogfosztott gyász megnehezíti számukra a vigasztalás, a poszttraumás növekedés és a gyógyulás megtalálását, mivel gátolja az érzelmek kifejezését, így nehezebb azok feldolgozása.

(ScienceAlert)

Nyitókép: Shutterstock