Az agyad gyorsabban tud hamis emlékeket alkotni, mint gondolnád
Az Amszterdami Egyetem által vezetett négy kísérletsorozatban a kutatók 534 embernek mutatták meg a nyugati ábécé betűit tényleges és tükörfordításban. Miután néhány résztvevőnek mutattak egy interferencia diát véletlenszerű betűkkel, amelyek célja az eredeti memória megzavarása volt, minden résztvevőt arra kértek, hogy idézzenek fel egy célbetűt az első diáról.
Fél másodperccel az első dia megtekintése után az emberek közel 20 százalékának már kialakult a célbetű illuzórikus emléke; ez az arány 3 másodperc elteltével 30 százalékra nőtt. Az emberi agy aszerint módosítja az emlékeket, hogy mire számít. Mivel a vizsgálatba bevont emberek annyira ismerik a nyugati ábécét, agyuk arra számított, hogy a betűket a tényleges tájolásukban látják.
Amikor a betűk tükrözve jelentek meg (Ɔ a C helyett), az emberek nagyobb valószínűséggel emlékeztek az álbetűre valódi betűként, még akkor is, ha csak ezredmásodpercek teltek el.
„Úgy tűnik, hogy a rövid távú memória nem mindig pontosan tükrözi azt, amit éppen érzékeltünk. Ehelyett az emlékezetet az alakítja, hogy mit vártunk látni, már az első emléknyom kialakulásától kezdve”
– írják a kutatók.
A kutatók úgy mutatták ki, hogy ezek inkább hamis emlékek voltak, mint téves találgatások, hogy megkérdezték a résztvevőket, mennyire bíznak az emlékeikben egy egytől négyig terjedő skálán.
„A résztvevők következetesen, nagy biztonsággal jelentik, hogy látták az álbetűs célpont valódi megfelelőjét.”
A kutatók megállapítása szerint az emberek nagyobb valószínűséggel cseréltek álbetűt valódi betűre, mint fordítva, ami arra utal, hogy az emlékezeti illúziókat a világ ismerete közvetíti arról, hogy a dolgok általában hogyan néznek ki.
A kutatók két időpontban végzett mérésekkel különböztették meg ezeket a hamis emlékeket a kezdeti észlelési hibáktól. Az egyetlen lehetőség az a 0,25 másodperc volt, amikor a betűket felvillantották. Ha a tévedések hátterében észlelési hibák állnának, akkor a hibaarány 500 milliszekundummal és 3 másodperccel később is ugyanannyi lenne. Amikor a hibaarány az idő múlásával nőtt, ez arra utalt, hogy hamis emlékek képződtek.
Elizabeth Loftus pszichológus és mások által vezetett kísérletekből tudjuk, hogy a hamis hosszú távú emlékek könnyen létrehozhatók. A felnőtteket például rá lehet venni, hogy felidézzenek egy élénk, de hamis emléket, amikor gyerekként eltévedtek egy bevásárlóközpontban és sírtak. Egy másik vizsgálatban az emberek hamis, élénk emlékeket hoztak létre olyan bűncselekmények elkövetéséről, mint például lopás vagy testi sértés.
A hamis hosszú távú emlékek hátterében feltehetően a vázlatos emléknyom elmélete (fuzzy-trace theory) áll, mely szerint az emlékezet két részből áll: egy szó szerinti részből, amely a valóságban történt, és egy lényegi részből, amelyben a személy szemantikai elemzés alapján értelmezi az esemény jelentését.
Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy amikor az emberek egy arc és egy foglalkozás képét kapták, nagyobb valószínűséggel kapcsolták a bűnügyi címkéket, mint például a „drogdíler”, a fekete vonásokkal rendelkező arcokhoz, ami arra utal, hogy belső torzítások alakítják az emlékeket.
Egy másik vizsgálatban az emberek három vagy négy, egymással összefüggő szóból álló listát kaptak (például szundikálás, szunyókálás, ágy és ébrenlét). Amikor egy második listát kaptak, a résztvevők nagyobb valószínűséggel emlékeztek olyan szemantikailag összefüggő szavakra, amelyek nem szerepeltek az eredeti listán, mint például az alvás.
A vázlatos emléknyom elmélet szintén a rövid távú memória illúzióinak hátterében állhat, de nem magyarázza meg teljesen a jelenlegi eredményeket, írják a kutatók.
Ezek a kísérletek azt sugallják, hogy a szó szerinti memóriabevitelünk azonnal integrálódik a korábbi tapasztalatokkal és elvárásokkal.
Nyitókép: Shutterstock
