Így alakult ki a Hold felszínén lévő arc, amit csak nagyon kevesen látnak
Olykor, amikor a teliholdra pillantunk, akkor látható rajta egy emberi arcra emlékeztető rész. Sokaknak külön rajz segítségével kell megmutatni, hol is látszik pontosan, de még több embernek kell elmagyarázni, miként is alakulhatott ki ez a jelenség. Mi formálta ilyenre a Hold felszínét?
Természetesen nem kell semmilyen mitikus eseményre gondolni, hiszen ennek is megvan a tudomány magyarázata. Ya Huei Huang, az MIT bolygókutatója a holdi krátereket tanulmányozza, valamint azt kutatja, hogy milyen események teremtették a Hold arcát. Elmondása szerint a folyamat körülbelül 4,4 milliárd évvel ezelőtt kezdődött.
Nemsokkal azután, hogy a Theia nevű elképzelt óriásbolygó a Földbe csapódott, ezzel kiszakítva belőle egy nagy darabot. Ebből született végül a Hold, melynek a kezdeti időkben nem volt könnyű sorsa. Egy korábbi cikkünkben olvasható egy tanulmány, mely szerint a két planéta ütközése után csupán pár óra kellett ahhoz, hogy a holdunk kialakuljon az adott körülményekből.
Akkoriban a bolygók és a meteorok pályája nem volt stabil, így folyamatos becsapódások érték a felszínét.
Egy kis videós ismertető a Hold arcának kialakulásáról:
Ezt követően — mintegy 900 millió évvel napjaink előtt — a pusztító események ritkulni kezdtek. A kráterek már ekkor látványos nyomokat hagytak, azonban az arc kirajzolódásához egy másik természeti csapás is hozzájárult, mégpedig az égitest belsejében zajló vulkanikus folyamatok.
A kitörések következtében a láva a kráterekbe szivárgott, a fekete kőzetanyag pedig lassan megszilárdult. Ekkor a „mare" néven ismert jellegzetességek alakultak ki, melyek azok a sötétebb foltok — medencék —, amik azonnal észrevehetők a Hold képein. Ilyenből lekerekített formák is születtek, amikből halványan kirajzolódik a szóban forgó emberi arc.
„A Hold arcát tekintve a Földről nézve ez a legjobban megkülönböztethető vonás, a sötét mare és a világos felföld kettőssége. A mare-ek azokból a nagy medencékből alakultak ki, amelyeket vulkánkitörések árasztottak el"
— olvashatjuk a Live Science cikkében.
Ezeknek az epikus ütközéseknek a maradványai — például a 2500 kilométer átmérőjű South Pole-Aitken Basin — ma is láthatók, messziről pedig pont úgy néznek ki, mint a szemek. Huang meglátásai alapján a Mare Imbrium — ami a Hold második legnagyobb medencéje — is az arc részét képezi.
Nyitókép: Unsplash/Neven Krcmarek
