Még az óceán mélyén lévő áramlatok sem menekülhetnek a klímaváltozás hatásaitól
Tudjuk, hogy a globális felmelegedés számos módon befolyásolja az óceáni áramlatokat, de továbbra is kérdéses, hogy ez a kapcsolat pontosan hogyan működik.
Egy új tanulmányban a tudósok 293 helyszín 66 millió évre visszanyúló adatait vizsgálták át, az üledékrétegekben lévő hézagokat, az úgynevezett hiatusokat, hogy kiderítsék az óceáni áramlatok változó erejét az évezredek során, és hogy ez hogyan függ össze a hőmérséklet változásával.
Ez a módszer rengeteg további adatot szolgáltatott azon a mintegy 30 éves műholdfelvételen túl, amelyet a kutatók hagyományosan arra használtak, hogy megvizsgálják, hogyan változik az óceáni áramlások aktivitása a Föld hőmérsékletének folyamatos emelkedésével párhuzamosan, olvasható a ScienceAlert cikkében.
„Az óceáni modellekhez általában használt műholdas adatok csak néhány évtizedet fednek le, ami a hosszabb távú óceáni változékonyság gyenge megértéséhez vezet. Ez késztetett minket arra, hogy a mélytengeri geológiai feljegyzésekkel foglalkozzunk, hogy megfejtsük ezeket a változásokat”
– mondta el Adriana Dutkiewicz, az ausztráliai Sydney Egyetem szedimentológusa.
A kutatócsoport megállapította, hogy az elmúlt 13 millió év során, ahogy a Föld fokozatosan lehűlt, az üledékfelvételekben ritkábbá váltak a hézagok. Ez arra utal, hogy az óceán legmélyebb részein az áramlás sebessége összességében lelassult. Ehhez képest a 13 millió éves lehűlési korszakot megelőző „melegházi éghajlat" időszakában a mélytengeri keringés sokkal élénkebbnek tűnt. Ebben az időszakban a globális hőmérséklet 3-4 °C-kal melegebb lehetett, mint ma.
Nem kell a tengerfenéken élni ahhoz, hogy az óceáni áramlatok ingadozása hatással legyen az emberre: ezek a mély örvények mindenre hatással vannak, a főbb időjárási mintáktól kezdve a tengeri élővilág eloszlásáig.
„Az üledékképződés megszakadása erőteljes mélytengeri áramlatokat, míg a folyamatos üledékfelhalmozódás nyugodtabb körülményeket jelez. Ezen adatoknak az óceáni medencék rekonstrukcióival való kombinálása lehetővé tette a geológusok számára, hogy nyomon kövessék, hol és mikor következtek be ezek az üledéktörések”
– fogalmazott Dietmar Müller, a Sydney-i Egyetem geofizikusa.
Minél többet tudunk a múltról, annál jobbak lesznek az előrejelzéseink, amikor azt kell modellezni, hogy a globális felmelegedés hogyan fogja megváltoztatni az óceánokat a jövőben. Az óceán már most is hatalmas mennyiségű felesleges szenet és hőt szívott magába.
Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy az éghajlat felmelegedésének időszakában az óceánok több szenet képesek megkötni, elsősorban a planktonok révén, amelyek a feloldott szenet használják fel héjuk felépítéséhez, majd haláluk után lesodródnak az óceán fenekére, és ott megkötik a felszívott szenet.
Most már az is világos, hogy az óceánok mélyén valószínűleg nagyobb lesz az aktivitás, ahogy a Föld hőmérséklete tovább emelkedik. A jövőbeni kutatásokra lesz szükség annak pontos felméréséhez, hogy ez hogyan befolyásolja az élet és a légkör egyensúlyát.
„Gyorsan eljutottunk napjainkig, a műholdas adatokat felhasználó független tanulmányok azt sugallják, hogy a nagyméretű óceáni keringés és az óceáni örvények intenzívebbé váltak a globális felmelegedés elmúlt két-három évtizedében, ami alátámasztja az eredményeinket”
– magyarázta Müller.
Nyitókép: Shutterstock / kritsak_olga
