Mivel az emberek társas lények, majdnem annyira szükségük van társaságra, mint vízre, levegőre és táplálékra. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a tartós elszigeteltség több szempontból is veszélyezteti a testi épségünket.
Az ausztriai Bécsi Egyetem és az Egyesült Királyságban működő Cambridge-i Egyetem kutatóinak új tanulmánya most azt találta, hogy nyolc óra magány ugyanúgy elszívja az energiát és fokozza a fáradtságot, mintha bizonyos emberek nyolc órán át nem ennének – írja a Science Alert.
A kutatócsoport laboratóriumi vizsgálata és terepkísérlete kimutatta, hogy az egyedül élő vagy a társas érintkezést különösen kedvelő embereket érinti leginkább a társaság hiánya. Ráadásul úgy tűnik, hogy az energia csökkenése a szervezet homeosztatikus reakciójának megváltozásából fakad: egyfajta egyensúlyozásból, ahol a társas kapcsolatok hiánya biológiai reakciót vált ki.
A laboratóriumi vizsgálatban feltűnő hasonlóságot találtunk a társadalmi elszigeteltség és az ételmegvonás között. Mindkét állapot csökkent energiaszintet és fokozott fáradtságot idézett elő, ami meglepő, hiszen az ételmegvonástól szó szerint energiát veszítünk, míg a szociális elszigeteltségtől nem
− mondják az eredetileg a Psychological Science című lapban megjelent tanulmány első szerzői, Ana Stijovic és Paul Forbes pszichológusok az ausztriai Bécsi Egyetemről.
A laboratóriumi vizsgálathoz 30 önkéntes nőt vizsgáltak három különböző, egyenként nyolcórás napon: egy napot társas kapcsolat nélkül, egy napot étel nélkül, és egy napot társas kapcsolat vagy étel nélkül töltöttek. Majd a résztvevők visszajelzést adtak a stresszszintjükről, a hangulatukról és a fáradtságról, miközben a pulzusszámot és a nyál kortizolszintjét is mérték.
Fotó: Shutterstock
Bár a terepkísérlet nem tartalmazott ételt, eredményei − alacsonyabb energiaszint az elszigeteltség után − megegyeztek a laboratóriumi munkával, ami azt sugallja, hogy a társas interakciók nélküli és a táplálék nélküli életmód közötti összehasonlítás megállja a helyét. A gyakorlati tesztben is az egyedül élők és a társaságkedvelők mutatták ki a legnagyobb hatást.
A kutatók szerint az alacsony energiaszint egy „szociális homeosztatikus" adaptív válasz lehet, amely hosszú távon maladaptívvá válhat. Az elszigeteltségben töltött idő meghosszabbodásával tehát a károk valószínűleg egyre súlyosabbak lesznek: korábbi tanulmányok a magányt olyan közegészségügyi problémákhoz hasonlították, mint az elhízás, ami arra utal, hogy a társadalmi elszigeteltség miatt megnő a korai halálozás kockázata is.
Korábbi kutatások egy olyan visszacsatolási hurokra is rámutattak, amelyben a társadalmi elkötelezettség hiánya miatt egyre kevésbé akarunk kimozdulni a világba és kapcsolatokat teremteni − ez egyfajta magányspirál, amelyből egyre nehezebb kilépni.
Az egyedül töltött idő bizonyos emberek számára jótékony hatással is lehet. A résztvevők nagyobb és változatosabb csoportjain végzett jövőbeli kutatások tovább mélyítik majd ezeket az összefüggéseket.
Nyitókép: Shutterstock
