Megvan az első bizonyíték, hogy a mindfulness segíthet a serdülőknek leküzdeni a traumákat
A becslések szerint csak 2021-ben világszerte egymilliárd gyermek szenvedett el valamilyen erőszakot vagy elhanyagolást, a szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazástól kezdve. Az ilyen gyermekkori tapasztalatok jelentős kockázatot jelentenek a gyermekek fizikai és mentális egészségére, és megrövidítik a várható élettartamukat.
Egy nemzetközi tanulmány, amelyben az Universitat Oberta de Catalunya (UOC) is részt vett, első alkalommal szolgáltat tudományos bizonyítékot arra, hogy a mindfulness típusú meditációs beavatkozás művészi kifejezési tevékenységekkel és traumapszichológiai terápiával kombinálva jótékonyan hat a traumatikus élményeket átélt serdülőkre.
A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közzétett eredmények azt mutatják, hogy ez a megközelítés epigenetikai változásokat eredményez a traumára érzékeny biológiai pályákon, a poszttraumás stressz tüneteinek jelentős csökkenését eredményezve. A bántalmazó és kegyetlen viselkedés generációk közötti átörökítésének kockázatára való tekintettel, ezek az eredmények a szenvedés generációk közötti ciklusainak megszakítására jelenthetnek módot.
„Tanulmányunk először szolgáltat tudományos bizonyítékot arra, hogy ez a fajta beavatkozás működik. Ezért reméljük, hogy eredményeink elősegítik a közegészségügyi politikák előmozdítását, amelyek célja mind a gyermekek szenvedésének, mind az egészségükre ható kockázati tényezőknek a csökkentése”
– mondta Perla Kaliman, a tanulmány fő szerzője, az UOC's Faculty of Health Sciences oktatója és a Center for Healthy Minds kutatója.
A kedvezőtlen gyermekkori élmények hosszú távú kockázatai
A korai gyermek- és serdülőkorban megtapasztalt erőszak vagy elhanyagolás olyan epigenetikai szintű markerek megszerzésével jár együtt, amelyek hosszú távú következményekkel járnak az emberek fizikai és mentális egészségére.
A négy vagy több kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatot (ACE) (fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, fizikai vagy érzelmi elhanyagolás, vagy olyan diszfunkcionális otthonban való felnövekedés, ahol a szülők mentális betegségben szenvednek, szenvedélybetegek, alkoholizmus, erőszak, börtönben ülő családtagok, vagy ahol a biológiai szüleik külön élnek) átélt gyermekeknél megnő az olyan betegségek kialakulásának kockázata, mint a 2-es típusú cukorbetegség, szívproblémák, elhízás, rák, légúti és mentális betegségek, valamint nagyobb a valószínűsége a drog- és alkoholfogyasztásnak.
Az ACE olyan negatív vagy potenciálisan traumatikus esemény, amely azelőtt következik be, hogy egy személy betöltené a 18. életévét. Ezek károsíthatják a gyermek biztonságérzetét, stabilitását vagy kötődését. Ilyen például a fizikai vagy szexuális bántalmazás.
Az ACE-k növelik annak valószínűségét is, hogy a stresszre érzékenyebbek, gyulladásos reakciókkal és kockázatos viselkedéssel rendelkeznek. Emellett azt is megfigyelték, hogy ezek az epigenetikai változások felgyorsítják a biológiai öregedési folyamatot, és több generáción keresztül öröklődhetnek a szülőkről a gyermekekre.
A cikk elején említett tanulmány 44 olyan 13 és 16 év közötti lányból álló mintán alapult, akik négy vagy több ACE-t szenvedtek el, és gyermekotthonokban éltek.
„Ha valaki ilyen mértékű halmozottan kedvezőtlen élményeket él át, annál 14-szer nagyobb az öngyilkosság kockázata, 11-szer nagyobb a valószínűsége annak, hogy intravénás drogokhoz nyúl, több mint négyszer nagyobb a depresszió és a kockázatos viselkedés kockázata, nem beszélve arról, hogy több mint 40 egészségügyi állapottal hozható összefüggésbe. Az ilyen jellegű tapasztalatok jelentik a legnagyobb veszélyt a közegészségügyre globális szinten, amelyet továbbra sem kezelnek”
– fogalmazott Kaliman.
A kísérletben résztvevő lányokat két csoportra osztották. Az első csoport tagjai folytatták a szokásos tevékenységüket, míg a második csapat egyhetes multimodális terápiás programban vett részt, amely 30 perces jógaórákat, vezetett mindfulness meditációs gyakorlatokat és művészi kifejezési tevékenységeket, például táncot, zenét, rajzolást és színházi előadásokat tartalmazott.
Az utolsó két napban a lányok atrauma deszenzitizációját és újrafeldolgozását megcélzó, EMDR nevű pszichológiai terápia csoportos foglalkozásain vettek részt. A kutatók a beavatkozás előtt és után mintát vettek a résztvevők nyálából, amelyből DNS-üket izolálták az epigenetikai elemzések elvégzéséhez.
Az eredmények azt mutatták, hogy a program követése jelentősen csökkentette a traumával összefüggő mentális egészségügyi problémáktól való szenvedés kockázatát. A nemrégiben publikált folytatásos tanulmányban megnézték, hogyan keletkeznek epigenetikai változások egyes génekben, amelyek a trauma hatásaival kapcsolatosak, többek között a stresszel szembeni sebezhetőséggel, a gyulladásos reakciókkal és a kockázatos viselkedésre való hajlammal. A tudósok több száz olyan epigenetikai változást találtak, amelyek a program hatására javuló mentális egészséggel hozhatók összefüggésbe.
