Trokán Nóra a fotózásban éli ki kreativitását
A Katona József Színház színésznője, Trokán Nóra nemcsak a színpadon tehetséges, de már fotósként is bizonyított.
Két szenvedélyed, a színházat és a fényképezést ötvözi a Katona József Színház színészeiről a színpadra lépés előtt készített fotósorozatod. Milyen volt fotósként állni a színfalak mögött?
Évekkel ezelőtt láttam a Londoni Nemzeti Színházban egy hasonló albumot, és kitaláltam, hogy ezt szeretném egyszer itthon megvalósítani. Elküldtem a színházaknak az ötletet, és a Katona lecsapott rá. A fotózás legnehezebb része az volt, hogy láthatatlanná kellett válnom. Az emberek, ha észreveszik, hogy fényképezik őket, egyből felvesznek egy pózt, az előnyösebb oldalukra fordulnak. Azt a pillanatot szerettem volna meglátni és bemutatni, hogy milyen az a koncentrált állapot, amikor valaki arra készül, hogy két órán keresztül színpadon legyen. A Katona József Színházban debütált az ötlet, amin most az eredeti tervem szerint tovább dolgozom. Egy nagy, átfogó albumot szeretnék készíteni, több színház színészeit is megörökítve.
Mi az, amit a fotózástól megkapsz és a színháztól nem?
A színházban és a filmben van egy szerep, ami az enyém, de nem száz százalékban én alkotom meg, találom ki és hozom létre. Ott a rendező, a koncepció, a történet, amiben gondolkoznom kell. Egy fotóanyag esetén a semmiből tudok létrehozni valamit, jobban ki tudom élni a kreativitásomat.
Kinek a fotózásakor remegne a lábad?
Lehet külföldit is mondani? Akkor a dán színész, Mads Mikkelsen – de lehet, hogy nála nem azért remegne a lábam, mert fényképeznem kell…
„A színházban és a filmben van egy szerep, ami az enyém, de nem száz százalékban én alkotom meg, találom ki és hozom létre. Egy fotóanyag esetén a semmiből tudok létrehozni valamit."
Az interjú a Hamu és Gyémánt magazin 2019/4. számában jelent meg. Fotó: Hamu és Gyémánt / Sárosi László
